Nászta Katalin: Krónikátlan
Ki lehet krónikás? És mennyire hihetünk neki?
Jó alaposan átrágott, utánanézett, feltérképezett, dokumentált tudósítást nevezhetünk krónikának. Ki írhatja meg őket? Akik ezeknek a feltételeknek megfelelnek. Ám a szubjektivitást nem zárhatjuk ki belőle. Még akkor sem kaphatunk igazán tiszta képet, ha ugyanazt több szemszögből is megvilágítják nekünk. Mivel senki sem bújhat ki a bőréből, maradunk a magunk választásával. Hogy mit fogadunk el abból, amit kaptunk.
Én nem vagyok krónikás, nem is leszek, veszélyeit már nagyon korán felismertem. Inkább személyes élményeim által nyert benyomásaim, véleményem vállalom – azoknak minden esetlegességével együtt. Nekem csak két szemem van, és egy szívem. Így láttam, így éreztem. Mivel megérintett, nem hagyott közömbösen, otthagyta lenyomatát bennem az esemény, alkotás, találkozás, ismeretség – hát megírtam. Nem akarok olyasmivel kérkedni, aminek tudora nem vagyok. Másról tudósító sem akarok lenni, csak arról, ami nekem egy adott időben fontos, értékes, megőrzendő volt.
Így és ezért írok.
Krónikátlan önkrónikásaként az életemnek…
2017.07.10.
Pusztai Péter rajza
2017. július 12. 07:50
„Ki lehet krónikás? És mennyire hihetünk neki?”
Korai ezen töprengeni, hiszen a krónikás „címet” – eléggé el nem ítélhető módon – post mortem adományozza az utókor.
Ami pedig a hihetőségét illeti, azt az éppen uralkodó ideológiába/fősodorba való „beillés” szabja majd meg .
:-)
2017. július 12. 14:07
Miért ne lehetne valaki „krónikás” életáben? Ha ért hozza, tapasztalata van és képes írni lehetséges. Az egyetlen veszély a felületesség vagy hazudozás. Ma az információ mindenkinek a kezében áll.
Nászta Katalin lehetne szinészettőrténész és az erdélyi szinpad krónikása, mert abban élt abban nőtt fel. Ez a tény elég hitelességet adna írásainak és véleményének.