Vadmalac ünnepelt: állt a tömegben, és már a tizedik golyót is kilőtte. Odakerül erre a komája. Lógó orral, kétnapos borostájával, amúgy sem felemelő látvány.
”Hadd el, komám, – vigasztalja – itt mindjárt seritalt osztanak.”
De arra meg köp a komája.
”Mi a baj?”, kérdi tőle Vadmalac,
Izzad amúgy is, mármint a melegtől, most ki tudja, mit tud meg tőle.
Azért megvakarja a sörtéjét, inkább hogy az időt töltse. Az áthidalót.
“Tegnap meghalt a bátyám. Lelőtték.”

Forrás: Lenolaj.hu

1. Marianna:
   2017. július 13. 08:07

   Mindegyik irodalmi gyöngyszem, nagyon szeretem olvasni Gergely Tamás Vadmalac félperceseit.