Történt, hogy egy oxfordi pszichológus tartott néhány előadást és bemutatót a jógáról a Sapientia Egyetemen. Meglepődött, hogy Romániában a jóga mekkora indulatokat képes kiváltani. Sokan ellene vannak, gyűlölik vagy kinevetik, mások határtalanul lelkesednek érte, és a világ gondjaira való megoldásnak tartják. Érdekes módon sok tévhit él a jógáról mind ellenzői, mind művelői körében, és általában a tévhitek jógával való összekeverése váltja ki az indulatokat.

Mi is a jóga? Aki nem próbálta, gyakran nyakatekert testgyakorlatokra és köldöknéző meditációra gondol a kifejezés hallatán. A szanszkrit szó maga „összekötést” jelent, és etimológiájában rokon a latin iungo („igába fog”, „összeköt”) és a magyar iga szavakkal. Utalhat ez az egyén és Isten összekötésére vagy a test és lélek összekötésére. Mindenestre azt az utat, technikát jelenti, amely által az egyén eljuthat az Abszolútumhoz. Ezen belül azonban sokféle értelmezése létezik. Lehet testgyakorlatok rendszere, hindu filozófia vagy életvitel. Iyengar jógamester szerint „ahogyan a szépen csiszolt gyémánt számos lapjának mindegyike más-más színben tükrözi a fényt, a jóga szó is sokféle árnyalatot hordoz, amelyek a belső béke és boldogság elérésére irányuló törekvés különböző aspektusait tükrözik.” Európában elsősorban, mint a testtartások (ászanák) rendszere terjedt el, melynek különlegessége, hogy ha komolyan veszi az ember, akkor annak erkölcsi vonzata is van, az egyes gyakorlatok pedig szellemi töltettel bírnak. Óriási az irodalom a jóga egészségre kifejtett hatásáról, és a legkomolyabb orvosi könyvesboltokban jelentős jógaszekció is van. Nyugaton a jóga az ötvenes-hatvanas évektől vált népszerűvé, részben a hippizmus hatására, és ma már nagyon sokféle jóga él Európában. A skála egyik oldalán a kizárólag egészségügyi célra használt testgyakorlatrendszer áll, a másik végén szexualitással, a tanítómester istenítésével vagy ezoterikus kultuszokkal összekapcsolt divatjóga, mely a jóga rossz hírnevéért elsősorban felelős. Találhatók azonban már teljes egészében európaiasított változatok is, mint például a versenyjóga, vagy a kedvenc kutyával együtt űzött jóga, a doga.

A jóga sikerének egyik titka az, hogy sikerül a modern nyugati világ egyik alapvető jellemzőjével összekapcsolódnia: a kényelemszeretettel, és az ide átkerült jógának sikerült úgy bemutatnia magát, mint a legkényelmesebb megoldást az olyan jelenkori problémákra, mint a stressz vagy éppen a sok ülőmunka által fellépő betegségek. Emellett nemcsak mint az Abszolútumhoz vezető egyszerű utat mutatja be önmagát, hanem nagy hangsúlyt fektet az útközben elérhető különleges, emberfeletti képességek taglalására. A jóga klasszikus alapszövege, a Jóga-szútra egynegyede ezen emberfeletti képességek (sziddhik vagy vibhútik) taglalása, mely egyfajta ókori reklámként fogható fel. Sajnos a modern jógatanítók is gyakran többet ígérnek a jógával kapcsolatban, mint amennyi valójában elérhető általa. A jóga gyakorlása során valóban felléphetnek különleges jelenségek (mint például a légzés vagy a szívdobogás rendkívüli lelassulása, rendkívüli öröm érzése), ám az olyan dolgok, mint a láthatatlanná válás vagy a test óriásira növelése sokkal inkább tükröz pszichikai élményt és kétezer évvel ezelőtti mitikus gondolkodásmódot, mint a ma emberének valóságát. Ugyanígy e mitikus kifejezésrendszer keretébe tartozik, hogy a jóga által tizenkét év alatt el lehet jutni a megvilágosodáshoz.

Sajnos, a valóság mást mutat. Indiában többször is olvastam gyilkos, csaló vagy pedofil jógikról. A jóga egész életen át való gyakorlása se tette őket jóvá. Nem csoda tehát, hogy a jóga megítélésében maga India sem egységes. Számos ind bölcs, köztük a legnagyobb hatású indiai filozófiai rendszer, a védánta megalkotója, a X. századbeli Sankara szerint a jóga által csak néhány természetfeletti erőre tehet szert az ember, de az istenséghez nem jut el. Hasonló álláspontot képviselnek a XV. századtól fellendülő bhakti-iskolák is, melyek egy személyes istenség imádatára, és kegyelmének elnyerésére helyezik a hangsúlyt.

A jóga a hinduizmusban és a buddhizmusban fejlődött ki, és kifejezéskészlete a hinduizmus világához, és annak szent nyelvéhez, a szanszkrithoz kötődik. Nyugati sikere az utóbbi néhány évtizedben, és személyes tapasztalatom is azt igazolja, hogy az embernek nem kell hinduvá lennie ahhoz, hogy komolyan jógázzon. Ha a jóga nem is tekinthető az élet végső megoldásának, mindenképpen gazdagabbá teheti a nyugati ember életét; sokkal inkább, mint a kávé, tea vagy selyem, mely a keleti világból érkezett, ám ma már legtöbbünk mindennapi életének része.

Számos indiai vagy legalábbis indiai nevű jógamester tanítása eljutott hozzánk, és ígér könnyű megvilágosodást. A tanítómesterek keresettségéhez hozzájárul, hogy szinte minden kézikönyv hangsúlyozza: igazán jógázni csak tanítómester segítségével lehet. A hatalmas mennyiségű magyarra fordított irodalomban nehéz útmutatást találni, melyik mester tanítását is kövessük. Be kell vallani, hogy ezen irodalom nagy része tudományos szempontból értéktelen, és gyakorlati útmutatásuk gyakran zavartkeltő. Egyszerű szabály, hogy a csillogó kiállítású, sugárzó aurákat mutató színes borítójú könyveket érdemes eleve gyanakvással kezelni. Ha valaki komolyan érdeklődik a jóga indiai szellemisége iránt, akkor Mircea Eliade: A jóga: halhatatlanság és szabadság (Bp. 1996) c. könyvét ajánlom figyelmébe, míg a gyakorlati jóga legjobb kézikönyve B. K. S. Iyengar: Jóga új megvilágításban (Bp. 1999).

A keletimádat újra meg újra divattá vált a huszadik században, és emiatt a keleti kultúrákat sokan gyanakvó szemmel nézik. Nemcsak azért, mert vannak, akik minden megoldást Keletről várnak, hanem mert a gyarmatosítás óta a nyugati ember a felsőbbrendűségének érzetében lenézi a szervezetlen, szegény és piszkos keleti világot. Mégis, miért jógázik annyi ember mind Indiában, mind nyugaton? Egy jól elvégzett jógagyakorlatsor nemcsak az egészséges életmódhoz járul hozzá azáltal, hogy egyensúlyt termet bennünk, hanem ez az egyensúly általában örömteli érzéssel tölti el az embert. A hegedűművész, Yehudi Menuhin írja a jógáról: első hangszerünkre, saját testünkre alkalmazva megtanulunk azon úgy játszani, hogy a lehető legnagyobb harmóniát hozzuk ki belőle, s e folyamatban olyan képességeket szabadítunk fel magunkban, melyek máskülönben elhalásra volnának ítélve.

Amint említettem a jóga szó annyit tesz, mint, „összekapcsolás”: testé és szellemé, természeté és természetfelettié, és ezért rendhagyó, de legközelebbi magyar értelmezése: lelki és testi egészség.