Elekes Ferenc: Isteni szemmérték
Mint gyarló, elfuserált ember, sokszor nézek föl az égre, s le, a földre is. És sokszor fölteszek magamnak egy bűnös, szemtelen kérdést: milyen szemmértéke lehetett Istennek, amikor ezt a világmindenséget teremtette? És milyen eszközzel számította ki, hogy mi mekkora legyen? Nagy-e, vagy kicsiny? És miből mennyit érdemes teremteni ahhoz, hogy a világnak értelmes kinézete legyen.
Hogy legelőször a szorzótáblát teremtette az Úr, azt majdnem biztosra veszem. Mert az mondja meg, hogy kettő, meg kettő mennyi. Szorzótábla nélkül semmire sem lehet menni. Mégis, vannak dolgok, amelyekhez nem elég a szorzótábla. A milyenséghez például nem elég. Valami kék legyen-e, vagy vörös? Ezt nem lehet szorzótáblával elintézni. Ez a formára is vonatkozik. Gömbölyű legyen-e egy csillag, vagy lapos? Csupa nehéz, megoldhatatlan kérdés.
Szeretem a nehéz, megoldhatatlan kérdéseket. Például azt, hogy milyen az isteni szemmérték? Mert szemmérték nélkül semmire sem lehet menni. Mi történne, ha minden tárgyat, élőlényt, felhőt, ködöt, folyót, szellőt, pirkadatot és naplementét milliméternyi pontossággal ki kellene mérni? Hát a bacillusokat, az apró, szemmel láthatatlan lényeket és porszemeket mivel lehetne meghatározni? Hogy mekkorák legyenek? Idő sem lenne semmire, csak állandóan méricskélnénk. Ezért van szükség szemmértékre, arányérzékre, a saccolás csudálatos képességére. Akinek nincs jó szemmértéke és a saccolás csudálatos képessége is hiányzik belőle, ne is fogjon hozzá világmindenséget teremteni.
Vegyünk például egy kalapácsot. Egy kalapács nem lehet akkora, mint egy fogpiszkáló, mert azzal egy szeget sem tudnánk a falba beverni. De akkora sem lehet, mint egy torony, mert kézbe sem tudnók fogni. Egy jó kalapács megalkotásához nem kell semmi mérőeszköz, csak jó szemmérték kell. Ha jó a fogása, máris kész a jó kalapács.
A póknak például jó a szemmértéke. Pontosan akkora hálót feszít ki szobánk falai közt, amekkora elbír egy szunyogot, legyet és nem szakad el. A pók tökéletes teremtmény.
De vegyük a fülbemászót. Rengeteg lába van, fut ide-oda, kapkodva keres valamit, ő sem tudja, hogy mit. Utálatos teremtmény. Én ki is hagytam volna a világmindenségből.
És itt jön elő a legnagyobb kérdés: mit érdemes teremteni? Fát, felhőt, tengert, napsütést, virágot, szellőt, énekes madarat, szökkenő sáskát, piros és fekete bogyót, hajnalt, csöndes estét, halk zümmögést, langyos, futó esőt, puhán hulló havat érdemes teremteni. És lenne még néhány apróság: nem hagynám ki a teremtésből a mélységet és magasságot, a dallamokat és színeket, a formákat és ízeket, az illatokat, a közelséget és a távolságot.
Szép mesterség a teremtés. Isteni mesterség. Szorzótábla kell hozzá és szemmérték. Határozottság kell hozzá, elképzelés, könnyedség és nyugalom. Vagyis művészi lélek.
Pusztai Péter rajza
2010. december 6. 15:00
Arra gondoltál, íróúr, hogy esetleg a fülbemászó talál téged utálatosnak. S hagyott volna ki a ateremtésbõl. A székely irodalomnak pontosan ez a hibája: a tolerancia hibája, bocsánat
2010. december 6. 16:04
A fülbemászó szemszögéből nézve engem csakugyan ki lehetett volna hagyni a teremtésből. De hogy a székely irodalomnak épp a tolerancia HIÁNYA lenne a hibája, abban kételkedem. Amiképpen abban is kételkedem, hogy egyáltalán létezik székely irodalom. Inkább erdélyi irodalom van. Erről pedig ezt írja Schöpflin Aladár:…” Ami valódi értéket termelt az erdélyi irodalom, az már közkincsévé lett az egész magyar irodalomnak, ami középszer vagy annál is kevesebb értékű benne, az odahaza is már-már a feledésbe ment. Amit Erdély irodalmi téren létrehoz, egyenrangú és nagykorú tényezője a magyar irodalomnak.”
De tegyük föl, hogy van székely irodalom. És akkor nézzük meg, kit rekesztett ki, s honnan ez az irodalom, kiket nem tolerál ? És nézzük meg azt is, ki mondhatja meg, melyik irodalomnak mi a hibája, ki állhat be bírónak?
2010. december 6. 16:48
Egy nyüves paradicsombeli almáért nem mértem volna annyi nagy csapást az emberiségre. Ez is isteni mesterség volt.K. János
2010. december 6. 16:56
„Egyszer én, Csuang Csu, azt álmodtam, hogy pillangó voltam, pillangó, amely összevissza szálldogállt, boldog örömében. Nem tudtam semmit Csuang Csuról.
Hirtelen azonban felébredtem s megint én magam voltam én, az igazi Csuang Csu. Mármost nem tudom, hogy előbb Csuang Csu álmodta-e azt, hogy pillangó, vagy a pillangó álmodja most azt, hogy ő Csuang Csu. Pedig Csuang Csu és egy pillangó közt mégiscsak van különbség. Így változnak a dolgok.”
(Csuang Ce bölcessége, 1994)
2010. december 7. 04:32
A nyüves almát is mi választottuk, a csapásokat is mi mérjük önmagunkra, hiszen szabad akarattal rendelkezünk, megadatott nekünk az ösztönön való túllépés lehetősége. Ez az isteni ajándék jelenti tulajdonképpen a legnagyobb csapást az emberre nézve.
2010. december 7. 05:47
Ráadásul folyton rosszul választunk. A másik fával kellett volna kezdeni… akkor most halhatatlan hülyék lennénk…:-)
2010. december 7. 06:24
És csak két fa volt az egész teremtett egy világon, akkoriban? Azt hittem, a paradicsom egy nagy kert. Persze, tudom, hogy mindent szimbolikusan kell érteni a szentírásból, de nekem valahogy szimbolikusan sem passzolnak a dolgok…
2010. december 7. 06:58
És persze mindenért az a szerencsétlen kígyó a hibás :)
2010. december 7. 07:28
Beszólhat az óbudai zsidó a vitába? A fülbemászó és a kígyó költői volt, de nektek belterjeseknek a székely toleránciát is meg kellett volna tárgyalni. A székely faluk és városok maguk mondtak véleményt saját magukról, mint itt Svédországban a Keleti tengeri szigetek lakosai, akik nemcsak a nagyvilágot, de a szárazföldi svédeket is állandóan bírálják. Én nagyon későn lettem székely, hála Bölöni Farkasnak, Mikes Kelemennek. Orbán Balázs toleranciahiányát tartom jellemzőnek. Én biztos vagyok abban is, hogy a nagy székelyek horizontuk bőségesítéséért mentek Amerikába és Tibetbe. Talán még Rodostóba is.
2010. december 7. 07:28
És akkor mi a helyzet a székely irodalommal? És annak „hibájával”, a tolerancia hiányával? Mert ez mintha valamivel közelebb állana mihozzánk, mint ama paradicsombéli állapotok! Ezt csak azért hozom fel, mert hajlamosak vagyunk messzire menni témáinkkal, hogy a lényeget kikerüljük. Emlékezzetek a legelső megjegyzésre. (Tamás) Nem a fülbemászó, nem is a szentírás, hanem a tolerancia hiánya az, amire szigorú pálcával rámutatott. A többi Csuang Csu, mellékvágány, vagyis csucsu.
2010. december 7. 07:46
Miért cáfolod önmagadat, kedves Elekes Ferenc? Hiszen írásod filozófikus eszmefuttatás akar lenni, ha jól értem. A teremtés értelméről és értelmetlenségéről értekezel és nem is unalmasan. A vita és a hozzászólások tehát értelemszerűen ebből a témából indultak ki.
Végül azonban, (számomra) érthetetlen módon, csapot-papot otthagysz, sutba dobsz és lecsucsuzol minden, nem székelységhez fűződő hozzászólást. Merthogy szerinted az a lényeg. Ezek szerint fenti írásod reductio ad absurdum-alapon lényegtelen?
Megjegyzem, Csuang Ce (Csu) feltehetőleg i.e. az 5. században élt kínai filozófus. És valamit azért sejthetett a rejtett valóságokról, bár a székelység felsőfokú spirituális szintjét nem tudta megközelíteni.
2010. december 7. 08:12
„Végül azonban, (számomra) érthetetlen módon, csapot-papot otthagysz, sutba dobsz és lecsucsuzol minden, nem székelységhez fűződő hozzászólást. Merthogy szerinted az a lényeg.”Ezt írod.
Jó a megjegyzésed, Gyurikám ! Jó. Csakhogy: a főszerkesztő első megjegyzésével hagyott ott csapot-papot, leszögezvén, hogy hol a hiba! Ő sem a bejegyzésem minőségét firtatta, hanem a „székely irodalom” sajátosságát vette célba. Ezt pedig nem illő kikerülni. Mert mit szól ahhoz a főszerkesztő, ha eleresztjük az ő figyelmeztetését a fülünk mellett, s elfutunk a fölvetett problémájával, vissza,a Krisztus előtti időkbe? A felsőfokú spirituális szint pedig nem több, mint egy legyintő, lebecsülő mozdulat.
2010. december 7. 08:34
Hát itt van a tévelygés elásva. Mert ha kiindulunk a teremtés értelméből és kikötünk pölö a csicseriborsó áldásos hatásainál, akkor…
Beismerem, nagyot csalódtam a székelységben, mindig csavaros eszű, furfangos népségnek ismertem őket, á la Ábel, sajnos, utóbbi időben ahogy mondani szokás, „beálltak a táncba”, ami úgy is értendő, hogy „bevették a kefét”. Dehát ez nem a politika helye.
2010. december 7. 08:45
Jól van. Szóval te nem „tolerálod” őket, s nem ők téged. Ez már a témához tartozik. Jól van.
2010. december 7. 08:51
Ne érts félre, Frici kedves, szó sem volt toleranciáról, vagy intoleranciáról. Amit megjegyeztem, szomorú megállapítás volt.
2010. december 7. 09:18
Székely irodalom az, amit székelyek írnak. Bocsánat, kitettem a mondat végére a pontot
2010. december 7. 13:54
Így működik a cenzúra: pontot tesz a mondat végére.
2010. december 7. 15:22
Melyik cenzúra? Mert az új, a fideszes, pénzbírságot szab ki
2010. december 7. 15:43
Csakhogy tőlem a politika messzebb van, mint Korea! Ezt még a kiszivárogtató, lányokat molesztáló úriember is tudja. De én még azt sem tudom, ki szítja a tüzet, mert mégsem értem az egészet, hiába olvastam egy verset. Ebbe az értő klubba be kell iratkozni? Vagy magától értetődik? Csupa homály!
2010. december 7. 16:11
Elekes Ferenc, kérem! Hát egy életen át gyakorolt újságírás nem elég? Akkor kommunista cenzúra meg öncenúra, most Médiatörvény meg öncenzúra. Nem vetted észre, hogy az akik egykor a kommunista rendszer ellen tüntettek, viszik tovább a sztálini örökséget?
2010. december 7. 16:30
még ha csak örökséget… na de ökörséget is…!
2010. december 7. 16:41
Nem vagyok betojva az öncenzúrától, szándékosan kerülöm a trágárságot. Médiatörvény pedig mindig volt, még a rómaiaknál is. Most is van minden országban. Hogy jó-e a mostani, az ki fog derülni. Nem kell megelőlegezni, hogy minden fejben hitványság lakozik. Hogy mondja a zsoltár? „Azok pironkodjanak, akik hitetlenül élnek”.
Egyszer jöttünk hazafelé Sütővel a vendéglőből, éjfél után, elkisértem hazáig, nehogy valami részeg leüsse. Jött velünk szembe egy tántorgó alak. Kérdem tőle, rabló, gazember tetszik lenni? Azt válaszolta, az vagyok, rabló gazember. A tisztességesek alusznak ilyenkor a saját otthonukban. És ment tovább, tántoroga, békességesen. Mi ez a nagy vijjogás, hiszen nem vagtok varjak! De nézz bele a Bigpikcsörbe, a riói eseményekbe. A fotók közül olvasd el a 167-es kommentet. Itt van:167.
Judging from the pictures there is clearly a race componenet to these „wars”. Most of the criminals are dark and most of the police and military are white or lighter skinned mestizos and other mixes. This also seems to be the case in Colombia and several other Latin American nations that are plagued by crime, chaos and conflict. It has also become the case in Europe in recent decades in nations like France, Britain, The Netherlands, Sweden, etc. If things continue the way they have been going for the last 20 years parts of Europe will be like Brazil, Colombia, Mexico and South Africa in the future. In Brazil around 50.000 people have been murdered every year for many years. During the 16 years the Vietnam war lasted the Americans lost around 58.000 dead troops. Almost as many people are killed every year in Brazil alone. Think about that for a while. Not a very „harmonious paradise” if you ask me.
Máshol is van baj. Csak ezért. Ha már kedveled a politikát. (Gondolatok a könyvtárban!)
2010. december 8. 09:22
Nézd, Ferenc, amikor az ES meg a Magyar Narancs, akiknek a véleményére adok, üres elso oldallal jelennek meg, hogy így tiltakozzanak az új cenzúra ellen, akkor azon én elgondolkozom
2010. december 8. 10:08
Hja, kérem, egy akkora bazi nagy ország, mint B(r)azilia… nagy országban sok az áldozat, kis országban nyilván nem fognak kinyírni 50 ezret évente…
Saját (cenzúrázatlan) véleményemet nem abból szoktam megalapozni, amit mások mondanak másokról, hanem amit az a másik ember mond a saját kis szájával, avagy cselekszik. Ebből ítélek meg énekeseket, politikusokat, újságírókat, médiaszemélyeket, utcaemberét. Esetleg csak belenézek a szemükbe.
Megérzéseimben ritkán tévedek – hisz nő vagyok. Nem, csak vicceltem… azért használom mindet! :-)))) ///ez egy reklámszövegből vett idézet volt…/// és nem kedvelem a politikát, ám azokat, akiket kedvelek, nem politikai nézeteik miatt – vagy ellenére! – kedvelem. De valószínűleg erre nem kíváncsi senki.:-)
2010. december 8. 13:06
Kedves Tamás,
mindenen el lehet gondolkozni, így az üres oldalon is, ez nyilvánvaló. És tiltakozni is lehet minden ellen, ami nem tetszik az embernek. Mégis, azt hiszem, a szépíró megírhatja műveit, ha van megírnivalója, a politikát nem ő csinálja. És nem abból él. Aki tiltakozásból él, mert a cikkeit fizetik, hát tiltakozzék, valamiből mindenkinek meg kell élnie. Ami engem illet, még amikor kényszerítettek, akkor sem politizáltam, most is elkerülöm, hacsak egy mód van rá. És úgy látom, van mód rá, mert senki sem kényszerít engem arra, hogy politizáljak. Már maga ez a tény is nagy dolog! Aki pedig nem tud meglenni politika nélkül, hát csak űzze, foglaljon állást, tépjen föl utcaköveket, mondjon oda, figyelmeztessen, vesse meg, akit meg akar vetni, de ne sugallja, hogy mindenki politizáljon, hagyjon békén a véleményével, a félelmével és kétségeivel. Rövid az élet, hosszú a politika, s a kapanyél.
2010. december 8. 13:57
Sajnos, földi életünk akarva, akaratlanul, mint köldökzsinor köt a politikához. Mert így rendeződtek be a társadalmak. Külön statisztikai kimutatás témája lehetne, hogy a politikai elit(ek) hány százaléka felel meg az elvárásoknak, hányan követnek el végzetes, többnyire szándékos ballépéseket azok kárára, nyomorára, életére, halálára, akiket méltó módon kellene képviselniük. Az emberi gyarlóság törvénye azt bizonyítja, hogy a hatalomvágy nem egyszer szörnyeket szül. Az, hogy a közember… na legyen polgár… elhatárolódik a ferde és ártó ügyködésektől, olyan értelemben, hogy nem vesz tudomást róluk, nem jelez vissza, olyasformán, hogy: „Hé, gazemberek, nem erről volt szó, amikor fennen hazudtátok az elkötelezettséget” – szóval ez a fajta elnéző hozzáállás újabb és újabb megszorításokhoz, tiltásokhoz és betiltásokhoz vezethet, hiszen a magasban trónolók önbizalmát növeli, mindenhatóságát garantálja.
Lehet, irigyelnem kellene azokat, akiknek sikerül kirekeszteniük mindennapjaikból a politikát… nekem sosem fog sikerülni, nem tudok szemet húnyni, fapofát vágni…
2010. december 8. 14:08
Gondolom, tiszteletben tarthatjuk mindenki opcióját. A harcosabb csak harcoljon, a békésebb csak békéljen, a közömbös közömbjön, a szorongásos riadozzon, az éjjeliőr riadózzon, a kutya ne csak ugasson, hanem harapjon is, a derék ember derekaskodjon, az ügyes ügyeskedjen, a ravasz ravaszkodjon, csak egyet ne csináljon: ne nézzen minket hülyének!
2010. december 8. 14:09
Különben hercig kis vita kerekedett Frici jó és szép jegyzetéből!
2010. december 8. 15:00
Érdekes jelenséget fedeztem föl önmagamon: a dicséretet jobban el tudom viselni, mint a szellemi hasbarúgást!
Utóirat: ne féljetek a megjegyzések sokaságától. Vannak egyszerű bejegyzések a világhálón, ahová félezer megjegyzést is beírnak. Ez csupán azt jelenti, jó a társaság! Ne féljetek a jó társaságtól. És attól se féljetek, ha a vélemények összeütköznek. Ha mindannyian egyetértenénk egymással, unalmas társaság lennénk. Ki szeret unalmas társaságba keveredni? Továbbá: van hely bőven levegőben, nem fogy el a papír! Ez is a világháló győzelme a véges papír fölött! (Persze, ezeket ti nincs ahonnan megtudjátok, ha nem szólok! Abban a hitben ringatóztok, hogy véges a tér fölöttünk. Nézzetek föl! Én az imént direkt kimentem a természetbe és fölnéztem. Úgy vettem észre, elég magas az ég.)
És: szeressétek ellenségeiteket, soha nem tudjátok, melyik válik közülük barátotokká!
E sorok egy készülő regényből valók, mely soha el nem készül. Ölel benneteket Frici.
2010. december 8. 15:49
„… a ravasz ravaszkodjon, csak egyet ne csináljon: ne nézzen minket hülyének!”
Gratula, Gabi! Ez a pont hiányzott az I-ről!
2010. december 8. 17:06
Cselényi Béla néha két pontot tesz egyetlen i betűre…: ï
2010. december 8. 17:54
Francia beütés…
2010. december 8. 18:04
Két pont az én arcomon már kiütés !
2010. december 8. 18:09
És van kiütéses győzelem is. Most készül például a legújabb Nobel-díj : az ausztrál kiszivárogtatónak készítik, eszeveszett sietséggel. Mert az igazság mindenek fölött!
2010. december 9. 14:15
Egy ilyen késõi utószó, válasz – csakis mert nevemen szólítottak: Ferenc bátyám! Nem politikával vagy anélkül élünk, hanem abban. Az, hogy Budapesten a jelenlegi kormány bevezeti a cenzúrát, mindenkit érint, érinthet. Még téged is, bár nem vagy magyar állampolgár, s nyugdíjasként nem a szóból szerzed a kenyered. Vérmérséklet, politikai érzékenység, stb alapján mást meg mást választunk. De az nem zárja ki a cenzúrát vagy mást, amiben leledzünk. Amikor kényszerítettek, akkor sem politizáltál, írod. Hát igen: mindig is voltak egyéni helyzetek. Te megtetted, hogy ne politizálj, viszont a lap, amelyiknél nem politizáltál meg kellett, hogy tegye. Ezt kérte a „szerkezet”. Benne voltatok mind a szarban, te felvetted a búvárruhád. Bámullak érte, hogy fel tudtad tenni, fel tudtad venni. Viszont benne voltál a helyzetben. A politikában. Máig nem felejtem, hogy egyik vezetõ publicistánk büszkén mutatta, hogy közeli munkatársa cikke megjelent a lapban, amelynél dolgozott. A második oldalon. Felemeltem a lapot, a fény felé tartottam, s átütött az említett cikken az elsõ oldal „vörös” címe. Így lehetett független, „politikamentes” valami abban az érában. Ma Magyarországon bevezeti azt a rendet, mely nem követeli meg az elsõoldalas cikkeket, viszont olyan drasztikusan fogják büntetni, akinek más véleménye van, hogy megszûnhetnek fórumok. Olvasd el Kovács Zoltán cikkét az üresoldalas ÉS-ben. Folytatjuk a beszélgetést azután.
2010. december 9. 16:36
Szófogadó vagyok, elolvastam K.Z. cikkét. Figyelmesen. Már a legelső mondatánál megálltam. Mert ezzel a mondattal baj van. Azt írja: „Egy újság cikkeket közöljön, mert az a dolga.”
Na, és ha valaki olyan cikket ír, amelyben például tagadja a holokausztot, akkor is hagyjuk közölni a cikkét, mert az újságnak az a dolga?
A többi stimmel.
2010. december 9. 20:00
Fricikém, még mielőtt felmegyek a mennybe:
Szerintem nyugodtan lehet közölni olyan cikket, hogy nem volt holokauszt – mellékelve a szöveg szerzőjének orvosi papírjait. Sokkal veszélyesebbek a tagadóktól azok, akik nem tagadják, hanem azt mondják, hogy még nem lett befejezve és folytatni kéne…
Mindent meg lehet engedni az embereknek – kivéve azt, hogy másoknak ártsanak. Csak az a baj, hogy egyre több az idióta és a gyengeelméjű ember, akik viszont nem járnak orvoshoz, mert azt hiszik, hogy nekik mindig igazuk van, csakhogy az erő sötét oldalát képviselik. Nomármost, amikor ezekből fog állni a társadalmat irányító TÖBBSÉG és a józan, jóindulatú, szívélyes, segítőkész, művelt, értelmi-érzelmi intelligenciával rendelkezők kisebbségbe kerülnek és elnyomja a hangjukat az üvöltő tömeg – na, akkor lesz a baj.
Ja, és az a mondat épp azért íródott, amiért nem íródott a cikk. Tehát önmaga ellentéte, ez esetben.
2010. december 10. 07:47
Ez a Káfé Főnix a címe fölött így határozza meg célját és önmagát: „…Célunk ugyanaz: olyan szövegeket írni, egyedi műveket létrehozni, amelyeknek alkotása, publikálása örömet okoz és elgondolkoztat.”
És ez a portál igyekszik megfelelni a saját maga által kitűzött nemes célnak. De egyszer egy fülbemászó miatt föltűnik a székely irodalom türelmetlensége, s megvillannak olyan mondatok, melyek szerint a fideszesek bevezetik a cenzúrát, viszik tovább a sztálini örökséget, de nem csak azt, hanem az ökörséget is és eljutunk oda, hogy a készülő Médiatörvény miatt megszűnhetnek fórumok is! És akkor nézhetjük magunkat!
Namármost: az efféle „egyedi művek” alkotása, publikálása nekem nagy örömet nem okoz. De elgondolkoztatott. Hogy kerül ennyi fényes csizma az asztalra?
És ki mondja meg, hogy mely lapok olvasása révén juthatunk el az igazsághoz? Két újságot is fölhoztak, hogy azok majd kialakítják a saját véleményemet, ha esetleg nem volna még saját véleményem a világ folyásáról. Hát van! A nagyapám véleménye a legaktuálisabb. Azt mondta, ha rossz a dohány, akkor háború lesz. És az is lett. Az öreg pedig újságot nem olvasott, esetleg regényt, de csak télen, amikor nagy volt kint a hó.
Aztán itt van a mi kedves Évánk: ő még riogat is, hogy egyre több az idióta és gyengeelméjű ember, ők az „erő sötét oldalát képviselik”. És azt mondja, ” amikor ezekből fog állni a társadalmat irányító TÖBBSÉG és a józan, jóindulatú, szívélyes, segítőkész, művelt, értelmi-érzelmi intelligenciával rendelkezők kisebbségbe kerülnek és elnyomja a hangjukat az üvöltő tömeg – na, akkor lesz a baj.”
Erről azonnal az én lelki barátom, Kerekes Tamás jut eszembe, aki szerint „úrinőtől kapott tripper nehezebben gyógyul”.
Milyen jó hely volt ez a Főnix! Most már behintették a politika szemet csípő porával.
A minap karon fogott engem a nyílt utcán Halmágyi doktor, hogy menjek véle a kávézóba, mert jó ott a társaság. Mentem véle, mert szeretem a kávézók hangulatát. És miről beszéltek abban a kávézóban? Arról, hogy az urziceni-i futballcsapat jobb, mint a Calafati csapat. Engem a futbal már rég nem érdekel. Többé nem megyek be abba a kávézóba!
És ezután megpróbálok véleményformáló újságok olvasása nélkül élni. Ha már van saját, kopasz fejem.
2010. december 10. 08:11
Egyetemista koromban egy barátom, akivel mentünk az utcán, egy csinos csaj után hátrafordult, közben nem vette észre, hogy a járda közepén áll egy fa, és nekiment. Akkorát koppant a feje…! Mindenki nevette – nekem meg könnybe lábadt a szemem…
A „kommentek” nem tartoznak az irodalmi művek közé. A kommentek azért vannak, hogy az ember elmondja a véleményét. Mert a vélemény is szabad. Akinek nincs véleménye, az nem mondja el. Meg az sem, aki fél valamitől. Meg az sem, akit már semmi sem érdekel.
Több dolgok vannak földön és égen, Horatio…! és nem csak a foci.
2010. december 10. 08:22
De foci is van. Amikor a Lazio játszik, Mussolinira gondolok, amikor Milano, Zlatanra és Malmöre, amikor meg a Brescia, Haynaura, a hiénára.
2010. december 10. 10:42
A bögyömben volt, de az aggrori, vészes elbutulásom miatt elfelejtettem megdicsérni Gulyás Miklóst a 9. megjegyzéséért. Amelyben azt mondja: „A fülbemászó és a kígyó költői volt, de nektek belterjeseknek a székely toleránciát is meg kellett volna tárgyalni.” Meg bizony! Ezt kellett volna megtárgyalni. (Igaz, a Káfé belterjessége eléggé vitatható, mert még Koreát is szívünkön viseljük!)
Hanem ami ennél is fontosabb, az a következő megfogalmazása Gulyás Miklósnak:”Orbán Balázs toleranciahiányát tartom jellemzőnek”.
Ilyen vélemények keringenek Orbán Balázsról Óbuda fölött? Nem azt látták meg az ő hatalmas munkájában, hogy az kimagaslóan hatalmas, tárgyszerű, példaértékű és csodálatraméltó? Hanem azt látták meg, hogy híjával van a teleranciának? Ilyen állapotok uralkodnak Óbudán? Most azt mondja meg nékem Gulyás Miklós, honnan kell nekem Óbudára néznem, hogy ezt a vélekedést fölfedezhessem? Mert jártam Óbudán és sehol sem botlottam belé. Ha bele találtam volna botlani, akkor a stoppni nélküli cipőmre tekintenék, -amiképpen a futballisták- hátha azzal van a baj? Az én cipőmmel…
Továbbá: Ezt is az említett helyen írja a bejegyzés szerzője:”Én biztos vagyok abban is, hogy a nagy székelyek horizontuk bőségesítéséért mentek Amerikába és Tibetbe. Talán még Rodostóba is.”Ebben is van kétharmad rész igazság. De csak annyi. Mert Amerikába nem a „horizontuk bőségesítéséért” (sic!)mentek, ebben biztos lehet. Dolgozni mentek oda, vasöntödékbe főleg, kitántorogtak, abban a reményben, hogy egy kis pénzzel térnek haza, amivel házat építhetnének a családjaiknak. Persze, ezek nem voltak „nagy székelyek”, egyszerű, dolgos székelyek voltak, nem jártak amerikai színházakba, sem könyvtárakba! De építettek vasutat, felhőkarcolót, öntöttek betont és kihozták a föld mélyéből a szenet. Hogy ne soroljam föl például a saját rokonaimat! A hideg kiráz ettől a mondattól: „Orbán Balázs toleranciahiányát tartom jellemzőnek”. Szegény Óbuda!
2010. december 10. 11:26
Sajnos, ezek is csak részigazságok. Az egészet itt még nem birtokolta senki, s talán nem is fogja. Bármilyen hosszú okfejtést írjon…
2010. december 10. 12:06
Bocsánat, hogy úgy olvasom a székely Bibliát mint az ordög az Igazit. Zavartak ugyanis bizonyos dolgok. Azért szereti cigányokat, mert nem akarnak autonómiát, mint mások. Ebből én arra következtetek, hogy akik követelnek azokra haragszik. A szászok sincsenek az ínyére, mert gyávák.
Az egyszerű, dolgos székelyekről is kellett volna írmom, akik Amerikát építettek, vagy cselédek és munkások voltak vagy kuruc és labanc menekültek Bukarestben és ott is ragadtak.
Ezeket csak a népviseletek és szokások, a lenyűgöző természet leírása közben vehettem észre.
Kedves Ferenc! Óbuda már régen nem szegény, mert ötvennégy éve othagytam. Budapest egyetlen Orbán Balázs útja Óbudán, a Filatorigátnál van.
2010. december 10. 13:57
Gábornak: Hogy ezek is csak részigazságok. És hogy az egészet itt még nem birtokolta senki. Hát ki birtokolná a teljes igazságot? És egyáltalán, ki akarja birtokolni? Semmit nem értek ebből. Csak azt, hogy hosszú az okfejtésem!
Miklósnak: Ki az, aki azért szereti a cigányokat, mert nem akarnak autonómiát? És ki haragszik azokra, akik követelnek? Nem mondod meg.Pedig zavarnak téged „bizonyos dolgok”. Csupa homály! Máris átugrasz a szászok felé, ugye, gyávák. Félszavakkal kell elintézni mindent? Azt is, hogy a székelyek cselédek és munkások voltak Bukarestben és ott is ragadtak.
Érdekes, anyám is volt cseléd Bukarestben, mint majdnem minden székely lány abban az időben. És most is otthon él a falunkban, 97 évesen. Ezért nekünk szégyenkeznünk kellene?
De azért fölvetettél egy érdekes kérdést. Olyan körkérdésnek valót: csakugyan, miért nem akarnak autonómiát a cigányok? Ma épp időszerű lenne ez a kérdés.
Látod, a sok, szökdöső vélekedés miatt milyen gyorsan eltűnik a székely irodalom sajátossága? Hány óra van? Erre a válasz:holnap havazni fog. Itt vagyunk.”Bármilyen hosszú” az okfejtés! És bármilyn rövid!