avagy öt nap múlva Minozinan

Adózás előtti adózás, ahogy a téli vakáció egyik napján kötelező bemenni az iskolába.

Anyám felébreszt

Álmos vagyok.

Sötétség van még.

A rézbokájú kerek asztalon csörög a szputnyikos vekker. Foszforos számlapja még zölden virít az olvasólámpa eloltott fényére. Európa-zászló előtti Európa-zászló.

A hálószoba és az ebédlő közti, emprimé-anyaggal elfüggönyözött ablakú, fehér ajtó befelé nyílik. Amivel balkézt kitámasztjuk, az egy sosem látott óra fehér, boltíves márványfoglalata.

Ebédlő.

Nem ébresztjük fel a piros díványon alvó bátyámat, és a kék díványon alvó nagynénémet, Nyuszit.

Az iskola közel van. Mindig gyalog mentünk. Busszal nagyon-nagyon bonyolult lett volna és hosszadalmas —, gyalog hét perc volt… legfeljebb egy negyedóra.

A folyosón összefutunk egykori tanítónőmmel. Átadja a torokfájásom miatt megkésett télifaünnepélyi(TSY) mikuláscsomagomat. Színes ceruzák, hegyző(TSY),  rajzfüzet, radír, pár szaloncukor szorulnak a celofánba(n).

— Van benne narancs is. Ugye szereted a narancsot? — kérdezi a tavalyelőtti tanító néni.

Ez inkább kijelentés, mint kérdés. A narancsot nem lehet kifogásolni jelmondatos hazánkban. Beteges Tennessee Williams-jellem, életidegen milliomos, szánalomra méltó selejt lehet csak az, aki a narancsot nem szereti. Ezt nem én gondolom így —, ez benne van a reggeli sötétségben.

Pontosan nem emlékszem. Talán bizonyítványosztás. Ülök a padban; ezúttal nem a helyemen, hanem az ablak melletti sor első padjában.

Beszél az osztályfőnök vagy valamelyik tanárnő. Rég ránk virradt már. Balkézt nagy, laza pelyhekben hull a hó; slattyogó, drapp latyakká oldja majd a későbbi havas eső. 1968. január 3., szerda.

A reggeli sötétség meghittségéhez képest ünneprontás ez a fehér délelőtt. Gondolom, a vasárnapi iskolások korai pokolfélelmeihez fogható ez a… „halandóságra döbbenés” vagy micsoda.

Celofáncsomagommal hazamegyek. Senki se alszik már. Nálunk van M., apám felkarolt, pattanásos tanítványa. Éppen menni készül. Még fiatal: előtte az élet; rákban elhalálozó későbbi férje még nem udvarol neki.

Budapest, 2010. XII. 5.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ