Hetven esztendeje, száz esztendeje félrehúzódnak
gyermekeink szünetekben, nem olvasnak
a folyosók szűk alkóvjaiban, kitépi kezükből
a lapokat az arra rohangászók rossz lelkiismerete,

az otthonról hozott foncsorhiányos tükör előtt kiizzadt
nevelés víztisztítóját az iskolák nem üzemelik be,
mert (mondják) más vidékeken sokkal több az ellenállás,
az ellenvetés, a történelmi bilincs, a hegemóniagörcs,
az időlopás, a lélektiprás, a kisemmizett tudatháborítás,
és kevesebb az odafordulás, odafigyelés, mosolytársalgás …

Szavadat ne feledd, olvasni való a Népújságban:
„A tavalyi esztendő az áldott állapot éve volt,
(…) ez pedig a születésé,
bár még nem a célba érésé, csak a hazatérés ünnepe” –
(részlet a katolikus iskola évnyitó beszédéből 2015-ben),
de az idei milyen leend? – a hallgatásé, a halálkeringőé:
„A megyei tanfelügyelőség februári 70-es számú rendeletével
megtiltotta a Római Katolikus Teológiai Líceum kezdő
osztályainak indítását.” (Ezt Bodolai írta a június 19-i
Népújságban).

Erről beszélnék én az írótáborban, ha kérdeznének,
az írók előtt a gyermekeknek beszélnék erről,
ha kérdeznének húsz év múlva,
harminc év múlva,
ötven év múlva az írástudók táborában,
ha lehetne magyarul.

2017. július 14.