Fülöp Kálmán: Zápor-ballada

Simogatnak
lenge fények,
dombok,
lankák lejtenek
tündértáncot,
és a rétek
üdén felém intenek.

Paraszt sorsom
koszorúja,
szívem, lelkem
gyermeke,
sosem hallott
melódia
az ösvények éneke.

Ott a harangos
kút mellett,
Haggyabérce
lágy ölén,
tatárjárás
réme villan
öreg szellő üstökén.

Telt búzaszem
hamvas arcán
békés árnyék
sóhaja –
lepketánc
s a Jézus- arcú,
zápor-ízű ballada.

2021. március 29.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights