Kapui Ágota: Látomás
Kikönyököl a semmibe
ki öl ki csal ki ellenáll
ki ott köröz a föld fölött
s alant a csönd hatalma vár
és fölvirrad a kék öböl
ölébe ömlő napsugár
és vörös ködbe öltözött
az ördög-arcú vén halál
és tenger-marta tetemek
hevernek forró homokon
és elszivárog csendesen
a bálnavér a nyomokon
mint bagzó vágy a szemeken
a kagylóhéjon ott ragyog
a megfeszített pengeél
s a húsban rejlő vad titok
2017. július 26. 06:35
Csodálatos alkotás. Öröm, hogy olvashattam.
2017. július 26. 06:58
Könnyen gördülő, kiváló vers. Gratulálok.
2017. július 26. 07:06
Köszönöm nektek, Marianna, Sárika!