Felső-Magyarország és Erdély egykori fejedelme, Thököly Imre Késmárkon született (1657–1705), élete veszélyes kalandok sorozata volt. Alig húszévesen, a kuruc hadak közt a Felvidéken már látványos sikereket ért el a császári csapatokkal szemben.

Zrínyi Ilonával, I. Rákóczi Ferenc özvegyével 1682-ben kötött házasságot. Ugyanabban az évben, török segítséggel, Füleken Felső-Magyarország fejedelmévé választották. A szultán királyi címet is adott neki, de ezt ő nem használta. Ugyanakkor később is gyakran nevezték „kuruc királynak”.

A török kapcsolat végigkísérte életét. Midőn 1683-ban Bécs török ostroma kudarccal zárult, az Thököly és – átmenetileg – a függetlenségi harc sorsát is megpecsételte. A törökök ellen megindult nagy császári támadáskor kurucai átpártoltak a császáriakhoz, a felső-magyarországi fejedelemség is összeomlott. Zrínyi Ilona, aki Munkácsot éveken át hősiesen védte a Habsburg csapatok ellen, kénytelen volt a várat feladni. Két gyermekét, Rákóczi Ferencet és Ilonát Bécsbe hurcolták.

Thököly Imre török segédlettel 1690-ben visszatérhetett Erdélybe, ahol fejedelemmé választották. Ez idő alatt – egy elfogott osztrák generálisra cserélve – sikerült feleségét is kiszabadítania – Zrínyi Ilona vele töltötte száműzetésben az utolsó éveit. Néhány hónap múlva a király csapatai ugyanis Thökölyt – aki tovább harcolt a törökök oldalán a Habsburgok ellen – kiszorították az országból. Az 1699-ben megkötött karlócai béke kimondta Thököly és hívei száműzetését. A szultán a kis-ázsiai parton jelölte ki tartózkodási helyüket.

A „kuruc király” még megérte fogadott fia, II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának kezdetét, de betegsége miatt már nem tért haza török földről, ahol 1705-ben elhunyt. İzmitben (Kocaeli tartomány) emlékmúzeumot, Karatepe faluban pedig emléktáblát avattak ő és felesége tiszteletére. Thököly Imre holttestét szülőhelyén, a késmárki (régi) evangélikus templomban 1906-ban helyezték végső nyugalomra.

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban