A Sisi Moda utcai bejáratához az oldalfalra egy nagy, kócos sörényű, hátrahanyatló Sisit pingáltak reklámként. Tekintete olyan, mint egy döglött medúza, a bokrok s a bokrok árnyéka annál indulatosabb. A Sisi Modában jókora a forgalom, főleg éjfél felé. Napközben mindenki a tengerparton van, délután meg szieszta, kora éjszaka beindul a bolt. Kettes-hármas sorokban nyomul befelé a tömeg, mint Dimitrov mauzóleumába, emlékszem, egyszer csak Szófia belvárosában találtuk magunk, a bolgár írószövetség csereakciója következtében alulírott és egy temesvári szerb író a szomszédos Zsivkoviában állt, ült s főleg ivott át tíz napot, amiért aztán Sztancso Sztancsev és Dancso Dankov a baráti Romániában állta, ülte és itta át ugyanazt a tíz napot. Világ írói, egyesüljetek! Ennek a jelszónak ugyanaz a hibája, mint amiből származik. Mert a jelszó ki volt adva a Kommunista Kiáltványban anélkül, hogy a célt, a motivációt, az eszközöket nevesítették volna. Világ proletárjai, egyesüljetek! De miért? Azért, ami a kiáltványban tömény kritikai realizmusként, aztán utópiaként megjelenik? A kritikai realizmus irodalom- és nem társadalomelméleti fogalom, úgyhogy nincs hova tenni ebben a szöveghelyzetben. Az utópiának annál több köze van a társadalomhoz, Morus lefejezése hitelesítette ezt a kapcsolatot. Ha már Dimitrovnál tartunk, a bolgár kommunisták vezérének, a Reichstag-per egyik fő vádlottjának üvegkoporsóból kilógó mosolya is van olyan hiteltelen, mint Sisi tekintete. Hogy lehet így mosolyogni, egyáltalán hogy lehet mosolyogni a halálban? Dimitrov pedig huncutul mosolygott, ez volt a bolgár kommunisták ráadása Lenin komorságára, mert a huszadik század legnagyobb felforgatója, egy minden addiginál lényegében különböző társadalom megalkotója komoran fekszik halálában is, ha még nem kaparták el valahol, vagy fejétől talpáig nem alkotják meg újra a viasz-, szilikon, ki tudja még milyen injekciókkal. Elég rég, hogy csak kósza, megbízhatatlan információim vannak Moszkváról, Európa is inkább csak arra kíváncsi, főleg telente, kap gázt az oroszoktól vagy sem. Nagyon úgy néz ki, ezen a télen is ez lesz a sláger. A Sisi Moda ötszáz, az is lehet, hatszáz kilométerrel túl van mindezen. Ha nem is az üveghegyen, de a Rodopin túl. Sisi egész biztosan görög, nem is lehet más abban az országban, ahol csak a turisták kötelezően idegenek. S ezek az idegenek most kettős-hármas sorokban özönlenek be hozzá, mindent megnéznek, megfogdosnak, hosszasan és eléggé nem megbízhatóan szoroznak-osztanak: ha ez a komplé harminckét és fél euró, akkor az a mi pénzünkben annyi mint.És következnek Kelet-Európa nemzeti valutái hiánytalanul, amiben a kunától a forintig, a lejtől a cseh koronáig minden megjelenik.
Ebben a pillanatban füstszag csapta meg orrát.A Khalkidiki-félsziget ég? Dehogyis, valaki a földszinti teraszon cigarettára gyújtott. Míg elpöfékeli, az emeleten felébred három-négy család, mind a lángoló erdőbe álmodták maguk. Pillanat múlva megnyugszanak: nem vagyunk a Khalkidiki-félszigeten, sem pedig Athén északi elővárosában. A Sisi Modában uzót töltenek a jó vásárlónak. Az idő nagyszerű, a hangulat jó, koccintanak. Jövő nyárig kitart ez a tizenkettő egy tucat ruhaköltemény.Csupa muszlin-jambus, krepp trocheus, bársony hexameter. Spondilus elhajtva, mert rendszerint spondilózissá torzul, rettenetes így leélni az életet!Az éjféli nap ragyogásában negyven körüli nő lép ki a Sisi Moda ajtaján. Menyasszonyi ruha, a vakítóan fehér uszályt hosszan maga mögött húzza, kezében orchideacsokor. A járda innenső végén fiatalember, videókamerázik. A folyamatnak gyorsan magva szakad, tekintettel a menyasszony előrehaladott korára. Nem is vesztegetik az időt, amikor a nő a járda szélére ér, kész. Lehet, hogy szerb, muzulmán, horvát, vagy szlovén. Sőt még az is, hogy vőlegénye felrobbant a Balkán-háborúban, ő pedig minden szeptember 4-én megjelenik a fürdőhely divatbutikjában. Félóra míg beöltözik, elrebegi a boldogító igent, beülnek a kocsiba, öccse vezet, meg sem állnak Belgrádig, Ljubljanáig, Szarajevóig, Dubrovnikig. Jó kondiban van, még akár harminc-harmincöt menyasszonyi ruhát is megvehet, hacsak el nem pártol tőlünk – mondja Sisi vagy tán a hátrahanyatlásban nem oly rugalmas klónja. Nem mindennap megy férjhez a nő, jó hogy már illemből is tudjuk, kedves barátom. Ezt leszámítva ez az éjfél is pont olyan, mint a többi. Legfönnebb egy mocskos motoros köröz egyre szűkebb ívű körben, egyre agresszívebben a ház körül, a földszinten vendéglőt rendeztek be, emeletén meg lakószobák vannak. Az egyikben nyugdíjasok valahonnan Kelet-Európából, a másikban többrendbéli fogyatékosok ugyanonnan. Előbbieket a nyugat-európaiaknál is nagyobb nyugdíjuk, utóbbiakat az Őrangyal-program segítette a fürdőhelyre. A mocskos motoros bőgeti a motrát, a handikapácok a parketten fetrengenek, kezükkel befogják fülük: ne, ne, csak most az egyszer könyörülj rajtunk! Mire a motor magasából, röhögve: de, de és nem könyörülök! Miért a nagy izgalom, a hisztéria s a hisztériát kötelezően követő depresszió, ha egyszer úgyis minden elmúlik, a vendéglő bezár, a szemközti házban a Sisi Moda is. Az egyik kelet-európai handikapác a sokból azt mondja, ő is látott valamit a divatboltban, elmondhatja? Időérzéke rettenetes, éppúgy láthatta tegnap, mint a huszonharmadik században, esetleg tíz éve, s az sem számít, hogy akkor még a nagy semmiben volt egyszemélyű törpeállam az elmekórtan nagytérképén. Lenéztem a Pireusz Háusz gangjáról, hát látom, hogy bemegy egy bomba csaj, lassan vetkőzni kezd, mint a Pléboj címlapján. Harisnyakötőjéből lekoppant valami a márványpadlóra, tudod-e, mi ? Egy igazi pisztoly, egy valódi Beretta! A nő csöppet se idegesen lehajolt, fölvette, visszatette a harisnyatartóba, rámutatott egy rózsaszín, derékban derűsen összerántott ruhára: azt kérem!
Azóta nem bírok ránézni a nőkre.