Nagy László Mihály: A csere – hőguta helyett
37. 38. 39. 40. Ezek nem a nankingi mészárlás kezdete, az államalapító királyunk halála, a vitéz avatás, Aba Novák Vilmos halálának évfordulói. Nem, ezek az előrejelzett hőmérsékleti értékek. A sárga, citromsárga, narancssárga, vörös, nem színek, hanem kódok. Erről beszél mindenki. Sokan siránkoznak – oda a termés, robban szét az agyam… Mások azt mondják, ne rinyáljunk, nyár van, most az ideje. Csávossy professzor a veranda kellemes árnyékában ül, és gondolkodik. Nyári vakáció van, megteheti. Az egyetemen, amikor Hartmannt tanítja, mindig elmondja kedvenc idézetét: “Kudarc nincs, csak a lehetőségek feltárása és alkalmazása”. Ezen gondolkodott, és felhívta Cserhalmit, a kollégáját. A gyerekek kirepültek, az asszony felrepült a mennyekbe, Nála is, kollégájánál is. Maradtak ketten egymásnak, napjaikat együtt töltötték, gondjaikat megosztották, megoldották. Minden működött. Elővette mobilját:
Na szia, gyere át, dumáljunk meg valamit.
Dumálták, Csávossy vitte a prímet:
Nézd, én reggel ötkor, ha kell, ha nem, talpon vagyok, már évek óta. A pizsamámra felrántok egy nadrágot, egy zakót a testre, és lemegyek Klárikához, ez egy faluvégi kurta kocsma, bedobok egy decentet, vissza, s be az ágyba. Az ágy már jobb, de az a hangulat, öregem, kora reggel, mindenki alszik, a buszok még nem járnak, az éjszakai váltás még nem fejezte be a melót, csend van, hűvösség és bűvösség, fantasztikus. Ez adta az ötletet.
Mondd már, mi az ötlet.
Cseréljük fel az éjszakát a nappallal.
Mire gondolsz?
Nappal a hőség megöl. Vakáción vagyunk egész nyáron, az egészségünk a fontos. Felkelünk, kimegyünk, izzadunk, fáj a fejünk, szédülünk, keressük az árnyékot, kell ez nekünk? Miért? Este lemegyünk, Klárikához, bedobunk egy-két centit, felmegyünk hozzád, vagy hozzám, és megreggelizzük a vacsoránkat. Elmegyünk, bevásárolunk, lepakoljuk, és elindulunk egyet járkálni, járkálunk egy jót, mindenki otthon van, készül az esti programra, mi a “nappali” programra, van egy két éjjel-nappali kocsma, terasszal, kiülünk oda, te szívod a cigid, én a fogam és a szürkebarátot. Amikor megunjuk, sétálunk egy nagyot, a városunk már bebújt az éjszakába, de nekünk nappal van. Kinek az éjjel, kinek a nappal. Ötkor bemegyünk Klárikához, aki még álmos, mi még nem leszünk álmosok, csak a konyak után, aztán mars haza, légkondi beállítása, redőnyök le, csengők kikapcs, s lehet aludni.
Pillanatnyilag jó, de lejár a vakáció, s kell tanítani.
Igen, igen de akkor már ősz van, nincs kánikula, könnyen visszaállunk, s mehet a normális élet.
Nem rossz, tegyük azt.
Megtették. Bevált.
Hőhullám volt Berlinben is, de senkinek nem jutott eszébe ez a megoldás. Biztosan sose hallottak Hartmannról.