Látok én egy nagy madarat
a nap felé repülni,
lángol, óriás magánya
ûzi a nyárból, űzi,
látok én egy nagy madarat
a nap felé repülni.

Csak a szelek pártfogolják,
csak a szelek egyedül,
szítják tolla tábortüzét,
s ő menekül, menekül,
csak a szelek pártfogolják,
csak a szelek egyedül.

Jaj, nem a tél elől szökik,
annál büszkébb e madár:
hétszer kerüli meg Földünk
s nincs ág, amire leszáll,
jaj, nem a tél elől szökik,
annál büszkébb e madár.

A magányok magánya ő,
elérhetetlen, örök,
nézünk utána, s hallgatunk,
hallgatunk a csend mögött:
a magányok magánya ő,
elérhetetlen, örök.

Forrás: Somogy, 2009/4. sz.