Azt gondolná az ember, hogy vége a júliusi monszunnak, fellélegzünk egy kicsit, pedig nem.
Augusztusban ugyan valóban kevesebbet esik, de az év legforróbb napjai következnek, a negyven fok feletti árnyékban mért hőmérséklet sem ritka.
Eloszlott a sűrű, tömény köd, tűz a nap, de azért a félsziget levegőjének páratartalma még így is jóval meghaladja a szegény európai által elviselhető mértéket, márpedig a forróság és a pára együtt, gyilkos kombináció.

Nagyvárosban ilyenkor a légkondicionáló berendezések elveszítik luxus jellegüket, mindenhol vannak és mindenhol üzemelnek is, a szellőztetés legfeljebb éjszaka lehetséges, zajosabb helyeken akkor sem.

Az országot elektromos árammal ellátó atomerőművek ilyenkor vannak csúcsra járatva, s bár rengeteg az alternatív energiát felhasználó létesítmény, közel 50 millió embert és egy egészen komoly nehéz és könnyűipart ma még képtelenség ellátni árammal atomenergia hiányában.

Napközben gyalogost alig látni, pedig ahol most élek, Cheongju városban is a lakosság közel egymillió fő. Az emberek egyrészt dolgoznak, másrészt vége a nyári szünetnek és iskolába járnak, harmadrészt, aki otthon van, az vagy korán reggel, de inkább késő este megy ki elintézni az apróbb bevásárlást, levinni a szemetet, megsétáltatni a kutyát, tollasozni a parkban, akkor már elviselhető a hőmérséklet.

Vidéken persze egészen más a helyzet. A földművesek idős emberek, fiatal utánpótlás alig akad. Ők előbb fent vannak, mint a nap, a munka nehezebb részét letudják akkor. Ebéd után pagodatetős pihenőkben szunyókálnak, beszélgetnek, gyenge rizsbort iszogatnak, majd késő délután elvégzik a munka másik felét is.

Ilyenkor már hatalmas, méregerős fűszerpaprikák húzzák a felkötözött növények ágait, égő vörös színűk már a szeptembert idézi.
A gyümölcsfákon nem látni gyümölcsöt, csak papírzacskókat, de abból sokat. Itt úgy szokás, hogy a még zöld gyümölcsre speciális papírzacskót húznak, hogy se madár, se rovar se az időjárás ne tehessen kárt benne, de napfényt azért kapjon. Mire megérik, tökéletes formát, színt és hibátlan felületet kell, hogy mutasson, máskülönben csak lének veszik meg, úgy pedig még a befektetett pénz sem térül meg, nemhogy a munka. A szőlőfürtöket sűrű hálóval védik, nem készül bor belőlük, csak elenyésző mennyiségben, áfonya színű, tömött fürtjeik desszertként lesznek elfogyasztva. Fehér szőlő is van ugyan, de nem népszerű, leginkább csak azért termesztik, mert együtt csomagolva a vörössel jól mutat.
A dohány elszárad, leveleit begyűjtötték, szára kóróként mered még egy ideig. A cirok alig tudja tartani a fejét, az árpát már másodszor is elvetették, a rizs harsányzöld még. Fokhagyma, vöröshagyma, barack, dinnye és sárgadinnye, tök és cukkini, minden terem bőséggel és folyamatosan, egymást követve.
Elmúlt a ringló szezon, szegény sárgabarackból itt kevés akad, mert épp a monszun alatt érne be, de csak napok vannak a leszedésére, a gőzfürdőben többnyire lerohad a fákról. Az őszibarackot és a csemege kukoricát viszont most úton, útfélen árulják a dinnyeféléket platós teherautókról a legolcsóbb és a legizgalmasabb kiválasztani.

Hétvégeken az emberek kimenekülnek a városokból, hűs hegyi patakok mentén, az óceán partján vagy épp a legközelebbi strandon keresnek enyhülést. Nem hosszú errefelé az éves szabadság és azt sem szokás egyben kivenni, egy hét azért általában jut nyaralásra ebben a hónapban is.

Valaki mindig dolgozik, valaki mindig vásárol, valaki mindig nézi a tévét, eljár koncertre, hangversenyre, színházba, moziba, így itt az uborkaszezon ismeretlen fogalom. Épp olyan fontos politikai döntések születnek, mint az év többi szakában, épp olyan érdekes műsorokat adnak a televízióban, mint máskor.
Európával szemben itt érdemes tévézni, remek, színvonalas, szórakoztató és nagyon sokat lehet belőle tanulni, nem utolsósorban informatív és naprakész, amit ma már inkább percrekésznek kéne mondanunk a Twitter és a Facebook korában.
A kulturális élet, a fesztiválok, a munka épp úgy zajlik, mint bármikor máskor.

Augusztus a tájfunok ideje is. Egy, egy ilyen természeti jelenség alkalmával érti meg az ember, hogy miért van minden fa alátámasztva, kikötözve, hogy miért van a paprika acélsodronyok között nevelve, hogy miért vannak még a közlekedési jelzőtáblák is több irányból rögzítve. Az a tájfun ami most közeledik, jelenleg még Japánt kerülgeti, a mozgásából kikövetkeztethető, hogy feljön hozzánk is. Mostani szélerőssége 260 km/h, ami azért valamelyest szokott csökkenni a szárazföld felett, de előfordul az is, hogy erősödik.

Minden háztartásban van vastag, szövetszálas ragasztószalag. A nagy ablaktáblákra tájfun előtt x alakban felragasztjuk ezt, így kisebb eséllyel törik be, de ha mégis, legalább nagyobb darabokban teszi. Miután a tájfun elvonul, felfrissül a levegő, kitisztul a tenger, eltűnnek a medúzák, a pusztítást követően a természet megújul, de még a városok pora is lemosódik, a bontásra érett épületek ilyenkor maguktól omlanak össze. Amit a természet lerombol, azt egyben ujjá is éleszti, ami fáradt, azt vagy elpusztítja vagy felfrissíti. A halászok szeretik a tájfunt, mert utána több a hal, tisztább a víz, ritkán fogható tenger gyümölcsihez is hozzájutnak.

A koreaiak megszokták, hogy itt forró a nyár, hideg a tél, tájfunok és monszun van, tudják, hogy hiába a legmodernebb technológia a természet erősebb náluk, hát igyekeznek alkalmazkodni.

Égre törő felhőkarcolóikat védett völgyekbe építik, a hegytetőkön itt nem lakik senki. A kiszámíthatóság nem az a fogalom, amiről bárki is azt gondolná ebben az országban, hogy létezik. Terveznek ugyan, mint minden ember a világon, de tökéletesen tudják, hogy a terveiket a valóság majd alkalmazkodásra kényszeríti, eleve így is állnak hozzá, következésképp nincs diszharmónia ember és természet között.

Augusztusban egy kicsit több a mesterségesen hűtött levegő, egy kicsit többet kirándulnak az emberek, éjjel éled a gyalogos forgalom és zacskókba rejtve érik a kora ősz, az év legszebb része ebben az országban.

(A szerző következő írását jövő szerdán olvashatják)

Eugenia Lee Budapesten született, Koreában és a német-holland határon él felváltva. Iparművészetet, buddhista filozófiát és pszichológiát tanult. Szerkesztő: Gergely Tamás

1. Marianna:
   2017. augusztus 18. 08:16

   Örömmel olvastam, mint minden rész, ez is értékes, tanulságos, ugyanakkor egyedi hangulatú.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ