Fülöp Kálmán: Rügyremények
Indulnék
törten
vakmerőn
az éjszakából
ki a
fénybe
békésen
fájón
szeretőn
virágba
bomló
víg mezőkre
hívnak a
rétek
hív az erdő
életbe
bomló
rügy-remények
mindent
mi ide köt
e földhöz
naponta
százszor
újra élek
töltődöm
partok lágy
szegélyén
Küküllők
ráncolt
homlokán
templomok
tisztasága
nyújtja
a szépet
sóhajok
nyarán.
Pusztai Péter rajza