Miközben a gyümölcsöt szeletelte, beszélt hozzá. Hogy milyen szép színe van, a piros árnyalataiban játszik a dolmánya, hogy érett. Az első falat után dicsérte az aromáját. Hogy azt a kis barna karikát a külsejéről levágjuk, és akkor mindenestől ehető.
Komája nesztelenül lépett be, s a különös hangok – Vadmalac önmagával beszél – annyira meglepték, hogy még inkább hangtompítót szerelt fel magára. Mozdulataira. Ám végül mégis eljutott hozzá.
Komája közelségétől a felszabadultan röfögő Vadmalac nem jött zavarba, egyetlen egyszerű mondatban magyarázta:
”Beszélgetek a Körtével.”
”És mit mondsz neki?”
Vadmalac a szájához emeli az ujját. Jelzi, hogy: ”Nem beszélünk, erről nem”.
Azt mondja:
”Titok.”

Forrás: Lenolaj.hu