Nagybetűs reklámtábla állítja meg a járókelőket a körúton. Egy borkereskedés újdonságait hirdetik a színes betűk. A főhelyen ez áll: „Furmint 80 fillér, Életkedv!” Utána más attrakciók következnek, többek között mosoly hetven fillérért és egészség hatvanért. Az életkedv tehát a legdrágább, amiben bölcs és célszerű kalkulációt látok, mert végtére mégis csak ez a legfontosabb, még az egészségnél is többet ér. Nyolcvan fillért igazán szívesen megad az ember azért, hogy kedve teljék az életben, ha csak egy-két órára is. Gondoltam, bemegyek az üzletbe és veszek nyolcvanért életkedvet, de aztán eszembe jutott, hogy késő van már és sok a dolgom.
A kereskedőt azért nem féltem. Biztos, hogy sokan vásárolnak az italából. Aránylag sok jókedvű embert látni, de milyen kevesen vannak, akiknek igazán kedvük van az élethez. Furcsa, gyanus dolgok húzódnak meg egy-egy hangos nevetés mögött: őszinte életkedv csak a legritkább esetben. Mert egészen kevesen vannak, akiknek okuk van erre. Az élet, helyesebben az aktuális valóságmennyiség, amit annak neveznek, tompa és súlyos nyomással nehezedik most a legtöbb emberre. Három módszerrel lehet erre a nyomásra felelni. Vagy kiegyezünk vele, vagy öngyilkosok leszünk, vagy fellázadunk és megváltoztatására törekszünk. (Az idő rabságában, 1935. január 8.)

Folytatjuk