Igaz, hogy még ez év április 1-jén történt a rendkívüli esemény, amiről mi csak most számolunk be. A kezdeményező egy Ungváron élő írónk, aki honlapján / blogján az alábbi híradást tette közzé:

„Én, Balla D. Károj (azelőtt Károly) magyar író 2017. április 1-jén úgy döntöttem, hogy tiltakozásul a magyar akadémiai hejesírási szabájzat vaskalapos rendelkezései ellen, többé nem használom a ly-t.
Döntésemet nagyon röviden indoklom, a kérdéskör egészének szakmai részletezése és minden szempont elemzése monográfiányi lenne. A lényeg ennyi :

Nem használok elipszilont újabb írásaimban!

Ma elkészítettem az elipszilon használatának eltörlését célzó kezdeményezésem logóját, tegnap pedig egy dedikálásban ly nélkül írtam le a nevemet így: Balla D. Károj – ez most először történt meg.”

Csakhogy az akció ezzel nem állt meg: azóta elkészült a kérdés összefoglaló honlapja, többek közt egy bő szójegyzékkel, mely a teljesség igénye nélkül azokat a szavakat tartalmazza, „mejeket” az író ezentúl következetesen j-vel ir, sőt vers is született a forradalmasitott „hejesirással.”

Balla D. Károj: üdvre, kárhozatra

lementem fekvő áldozatba immár
a félelem, mi újra mellre vet
a torkom fojtja, mint a zöldes hínár
hét éve már, hogy hozzám érkezett

a főmet mégis felszegném a hídnál
mert gyáva az, ki által kúszva megy
kicsit majd késem, jó időben hívjál
és éles hangon értem perlekedj

a hídon túl már nem ér el az átok
csak jutni át ne lenne oj nehéz
veszéjek húznak, löknek bősz viszájok
a földre nyom az ámok és a vész

lementem újra fekvő áldozatba
remegve várok üdvre, kárhozatra

Balla D. Károj – amúgy a Káfé főnix ismert munkatársa és barátja – később azt is elmagyarázta, esetleges követőit megnyugtatandó, hogy „Ma már ezt az egészet nagyon komojan gondolom, de az elipszilon használatáról való lemondást eredetileg áprilisi tréfának szántam. Ám egyrészt a nyilatkozat megfogalmazása közben ojan érveket hoztam fel, amejeket tréfán kívül is őszintén vallok, másrészt úrrá lett rajtam a hiúság: mi szép is lenne az első ojan magyar írónak lenni, aki műveiben nem használja a ly betűt.

Ennek a különcségnek persze csak akkor van értelme, ha belátható időn belül a magyar nyelv írásos változatából is kikopik az elipszilon (a beszélt köznyelvben ez rég megtörtént). Hogy ez be fog következni, én abban szinte biztos vagyok, a kérdés csak az, hogy időben ez egybeesik-e az én akcióm kiteljesedésével. Ha igen, akkor valamiféle előfutára lehetek ennek az ugyan nem forradalmi, de mégis fontos változásnak, ha azonban a magyar hejesírás szabájait a beszélt köznyelvhez igen nagy fáziskéséssel hozzáigazító akadémikusok és bizottsági tagok továbbra is ellenállást tanúsítanak, akkor az akció visszhangtalanul lecseng és minden bizonnyal idejekorán feledésbe merül. Ez engem ugyan bántani nem fog, mégis akkor lennék elégedett, ha első fecskeként nyarat csivitelhetnék például azzal, hogy kezdeményezésmnek sok követője akadna az író, szerkesztő, újságíró, publicista kollégák táborában, netán tanárok, nyelvészek körében, így egyre több ojan szöveg keletkezne, amej mellőzi a ly-t, és így bizonyosan elérhető lenne az a kritikus mennyiség, amikor a jelenségről már kénytelen lenne tudomást venni a hejesírási szabájzat felett diszponáló szakmai grémium is.”

Ezért aztán felhívása is ehhez az elváráshoz igazodik:
„Ne a rossz hejesírók, hanem a ly használatának pontos ismerői csatlakozzanak és mutassanak példát!”

Úgy véljük, hogy 2018. április elsejéig portálunk, a kezdeményező logikájának mentén, eltöpreng majd e forradalmi újítás érdemi jelentőségén és meghozza majd a maga részéről a döntést, a mindenkori április elsejékhez illő módon. (csg)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ