Dél-Korea a Koreai Félsziget déli részén fekszik, hosszan benyúlva a Csendes-óceánba. Ritkák és elenyésző erősségűek ugyan a földrengések, de számos tájfun érkezik évente, előfordulásuk egyre gyakoribb, erejük erősebb. A monszun eső is kiszámíthatatlanná és rombolóvá vált a globális felmelegedésnek köszönhetően, a hatalmas hegyekről kőomlások fenyegetnek, hiába minden óvintézkedés, vasbeton és háló, a végén mindig a természet győz.

Másik oldalról a háború folytonos fenyegetettségében élünk, hiszen Észak-Korea, a valamikor kommunistának indult ország, mára családi diktatúrává torzult, amely belső hatalmi harcokkal terhelt, szegény és elhagyták a szövetségesei, következésképp veszélyes és kiszámíthatatlan.

A dél-koreai fővárost mindössze ötven kilométer választja el az északi határtól, pontosabban fogalmazva a demilitarizált zónától.

Ez az ország buddhista. Ugyan ma már taoista és keresztény is, de a genetikai emlékezet erős dolog, vallja magát bárki bármilyen hit követőjének, a buddhizmus értékei, életfelfogása, világnézete ma is erősebb bárminél.

Így aztán a mindennapokban nem félünk, nincs rettegés a szomszéd diktátor rakétakísérletei okán sem. Mikor tájfun jön, beragasztjuk az ablakokat „x” alakban vastag és erős ragasztószalaggal, ahogy tanultuk, hogy ha beszakad is az üveg, nagyjából egyben maradjon. Nagyobb cunami még nem volt a modern Korea történetében, de bármikor előfordulhat.

A csalóka névvel ellátott Csendes-óceán ölelésében fekszik az ország, ami legtöbbször igencsak haragos arcát mutatja, ritka, hogy valóban csendes.
Dél-Korea több száz szigettel rendelkezik. Sokat híd köt össze a szárazfölddel, de a legtöbb komppal közelíthető meg csupán. Az ott élő emberek kicsit lassabbak, kicsit nyugodtabbak, messziről, cseppet idegenként szemlélik a nagyvárosi rohanást, tisztában vannak az élet mulandóságával, a körforgással, melyben csak annyi erőfeszítést érdemes tenni anyagi javakért, amennyi feltétlenül szükséges, a többi időpocsékolás csupán.

Persze itt is akadnak sokan, akik mesterséges világban élnek valahol Szöulban a Gangnamon, hatalmas kivetítők között, digitalizált fogyasztói gazdagságban, ahol 4 millió dollár egy lakás, égig érnek a házak, de nincs madárcsicsergés és kabóca sem, vannak viszont Bentley-k és Rolls Roys-ok, sofőrök és bejárónők, iroda a századik emeleten, V.I.P. kórházi ellátás és amerikai egyetem a gyereknek.

Sokszor járok arra, mert ott az Operaház is, szeretjük a komolyzenét, élőben még inkább.
Nem hiszem, hogy képes lennék ott élni, ha fizetnének érte, akkor sem. Nekem szükségem van a városi lét mellett a természet érintésére is, nincs az a luxus amire elcserélném a hófehér kócsagok légies röptének látványát a rizsföldeken, vagy a hegyek között megülő felhők csodálatát minden reggel az ablakomból.

Ez a nép egyszerre él a múltban és a jövőben, a természetben és a betontengerben, kolostorok magányában vagy a keresztény Isten oltalmában a maga választása, a sorsa és a benne rejlő ősi emlékezet erejének megfelelően. Egy busani ismerősöm, aki gazdag családból származik, elfoglalt üzletember volt egész életében, egyszer csak elment 3 évre egy kolostorba, rendezni önmagában az életét, kérdéseit, vágyait, az utat, amin jár. Nem ritka dolog ez errefelé, nem is vált ki megütközést senkiből.

Nemrég épült a Lotte Tower Szöulban. Százegy emelet magas, világít, roppant látványos. Van benne minden, ami szórakozás, vásárlás, kilátó a századikon üvegpadlóval és a legtetején a tulajdonos irodája, aki már elmúlt kilencven éves.
Elgondolkoztam.
Vajon ebben a korban tényleg a felhőkbe vágyik a test, nem inkább a földre ahonnan vétetett?
Nem tudom vajon használja-e a bácsi az irodáját, azt sem tudom, hogy fél-e meghalni, vajon tudja-e, hogy pénzből épített birodalmát nem viheti magával a túlvilágra, egyáltalán szembe mer-e nézni a halállal.

A koreaiak általában szokták tudni, hogy az élet játék, színház, illúzió és „színész benne minden férfi és nő”, sajnálom az öregurat ha ő ezt esetleg mégsem tudná.

(Szerző következő írását pénteken olvashatják)

Eugenia Lee Budapesten született, Koreában és a német-holland határon él felváltva. Iparművészetet, buddhista filozófiát és pszichológiát tanult. Szerkesztő: Gergely Tamás

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ