Készült Koreában egy film a közelmúltban, címe „a taxisofőr”.

Az 198o-as kvangdzsui eseményeket meséli el, amikor is a demokráciáért folytatott küzdelem során körülbelül 606 ember, többségében egyetemista diák halt meg Kvangdzsu városában, egy tiltakozás során, ahol a hadsereget vezényelték ki a fegyvertelen diákok, polgárok ellen.
A film remek, nézettsége máris átlépte a tízmillió főt. Egy korabeli taxit hajtottak fel a készítők, ami a két főszereplőn kívül az egyik legfontosabb szerepet kapja a filmben.
Minden apró részlet tökéletes, 1980-ból való vagy annak pontos mása.
Az egyik főszereplő külföldi, egy idelátogató német újságírót játszik, aki a kvangdzsui eseményekről tudósít. A német főszereplő Thomas Kretschmann, aki valós személyt alakít, mégpedig Jürgen Hinzpeter-t, aki tiszteletére ajánlották a készítők a filmet.
A koreai főszereplő Szong Káng Ho, aki szintén valós karaktert, egy akkori taxisofőrt, Kim Sza Bokot játssza, illetve e két létező személy inspirálta a forgatókönyv írót a karakterek megalkotásakor. A film rendezője Dzsang Hun

Maga a történet a modern kori Korea egyik legvéresebb időszakát dolgozza fel, mutatja be a mai fiataloknak, szokatlanul nyersen és őszintén, mindazonáltal nem mesélem el, a mozikban hamarosan megtekinthető lesz Európában is.

Mint minden szabadságharc, rövid távon ugyan ez is elbukott, de a polgári öntudat kialakulásában a vérrel kiharcolt szabadságnak az lett az eredménye, hogy azóta akárhány alkalommal próbálták hatalom és pénzéhes politikusok és üzletemberek meggyengíteni Korea demokratikus berendezkedését, mindannyiszor börtönben végezték.

Legutóbb, a közel tíz évig hatalmon lévő konzervatív párt második elnöke, illetve annak közvetlen és nem hivatalos tanácsadója körüli botrány volt az utolsó csepp a pohárban.
Addigra már a demokrácia ingadozott, most derülnek ki egyre-másra az eddig csak sejtett dolgok, sajtóorgánumok feketelistázásai, a multinacionális nagyvállalatok „adományai” zsíros állami megrendelésekért cserében, túlszámlázott beruházások, lefizetett parlamenti képviselők, korrupció, ügyészségi elfogultság.
Koreai történelmében első alkalommal sikerült békésen megvédeni a demokráciát.

Embertömegek vonultak a szöuli „Hősök terére” minden szombat délután, és tartottak ott gyertyás demonstrációt, csendesen vagy skandálva, zenélve és beszédeket mondva, hallgatva. Sikerrel jártak. Szeptembertől, a következő év márciusáig tartott a minden szombaton megrendezésre kerülő rendezvény, s a kitartás eredményt hozott, az akkori elnök most előzetes letartóztatásban van sok más társával együtt, folyik az ügyészségi vizsgálat és már néhány bírósági per is.

A nép egy igazi államférfit szavazott meg elnöknek, a tolvajok most jó ideig meghúzzák majd magukat, az ország fellélegzett, a korrupció azonnal visszaszorult, ez az ország mindenre gyorsan reagál.

1980 óta ennyit változott a világ itt. Ma már kisgyermekes házaspárok járnak tüntetni babakocsiban tolt gyermekükkel, akkor az egyetemistákat tankokkal gázolták halálra, de voltak olyanok is akik önmaguk ugrottak a harckocsik elé, hogy társaikat megvédjék.

Ami szerencsére megmaradt, az a szabadság iránti vágy, a demokrácia védelmének erős késztetése, az örökség védelme, amit az akkor mártír halált halt fiatalok hagytak hátra a maiaknak.

(Szerző következő írását jövő pénteken olvashatják)

Eugenia Lee Budapesten született, Koreában és a német-holland határon él felváltva. Iparművészetet, buddhista filozófiát és pszichológiát tanult. Szerkesztő: Gergely Tamás

 

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ