Nagy László Mihály: Páratlan páros
Kiss Lázár Miklós otthagyta a kombinátot.
A vezetőség legutolsó határozata annyira megalázó volt számára, hogy – felmondott. A Humán Erőforrás vezetője volt, ő győzködte az embereket, hogy itt érdemes dolgozni és megtenni mindent egy jobb, szebb jövőért. S akkor jött a főnökségi döntés, miszerint bejövetelkor és kimenetelkor mindenki kötelezően szondába fúj, s ha az megpirosodik, bármekkora alkohol szintet mutatva, az illető vagy megy, vagy a fizetéséből levonnak a kimutatott százalék arányában.
Egyszerűen a módszer nem tetszett neki.
Reggel beállt a parkírozóba és nyomás fiolát fújni… Még kimondani is röhejes, nem beszélve arról, hogy több mint tízezren dolgoznak máluk, ha tíz lejben számitunk egy ilyen fiolát, az napi 100.000 lej, havonta több mint negyed millió. Van ugyan pénze a kombinátnak, de az irodájában a bútor a nagyanyja nagy szobájának bútorainál is öregebb holmi, s a nagyi jövő hónapban tölti a kilencvenet.
Többször meghívták az egyetemre tanítani, le is adott hetente néhány órát. Most a Dékánnál kezet ráztak, jövő héten kezd, hamarosan hárman lesznek, ő, a neje és Gellért, a trónörökös.
A páratlan páros…
A nőgyógyász főorvos, aki egyik volt osztálytársa, megmutatta neki a két kis borsószemet a felvételen, s megnyugtatta, hogy ez biztos pasi lesz. Holnap jön el a nagy találkozás napja. Az asszony már bent fekszik a szülészeten. A doki is beöltözött. A szülészet bejárata előtti térben 64 csempe van a padlóra fektetve, váltókockásan, mint a sakktábla, lábujjhegyen idegesen végigjárva.
Ki tudja, hány tucatszor járta már végig, amikor egyszer csak kihozták az asszonyt és a trónörököst. A kezébe adták, a kis répa felnézett, talán éppen pont rá, s csuklott is egyet, ez volt az első kommunikáció közöttük, a doki máris bevitte a szülőszobába, megkopogtatta az ablakot, az újszülöttet, ahol az Ádám kosztümös trónörököst bepólyázták és elvitték.
Lázár boldogan tekerte haza. Tuti, hogy ma este alaposan leissza magát.. Ekkor egy közlekedési megállította, fiolát nyújtott oda, Lázár belefújt, a fiola piros lett. A zsaru ránézett és azt mondta, ad egy új fiolát, mert látja, tudja és érzi, hogy Lázár igazából nem ivott (még), sajnos, az utóbbi időben van valami baj a fiolákkal… Már a szélfúvástól is pirosak lesznek.
Újra fújt, a fiola zöld maradt. Hirtelen az jutott eszébe, hogy a pirosodó rakoncátlan fiolákat el kéne küldenie a Kombináthoz. Jó lecke lenne… Ő ugyanis otthagyta emiatt a munkahelyét, de sok volt kollégája, barátja még most is rendületlenül fújja a szondát…
Hazafelé hajtva, eszébe jutott a gyerekkorában tanult versike: „Hogy ha piros, menni tilos, hogy ha sárga, ne lépj a sárba, s hogy ha zöld, akkor mehetsz, tovább forog a Föld.”
Igen, a Föld forgott, tovább.