Marci, a csodamajom apró kerékpáron ül és fel-alá biciklizik az állatszínház előtt. Késő van, éjfélre jár az idő, rendes majomnak ilyenkor már régen aludnia kellene. Ázsia, Afrika fáin és bozótjain mélyen alszanak már a majmok, de Marci, a csodamajom, mely akkora, mint egy vézna pincsi-kutya, a kis biciklin robotol. Délután hattól éjfélutánig szaladgál fel és alá az állatszínház előtt. Más állatok is vannak itt. Néhány ember áll komor és kissé kiéhezett arcú majomcsiszárok. Halk morgással, rövid vezényszavakat csördítenek a kis állatokra. Leveszik Marcit a bicikliről, hangosan szólnak a közönséghez: „Itt látható…” – mondják – „…az előadás kezdetét veszi” – mondják. Egy apró ló bólint. Egy majom vezényszóra a ló hátára ugrik. Az előadás kezdetét veszi, az előadást nem várom meg, elsétálok a tömegben és nemsokára ismét hallom, amint Marci a csodamajom egyhangú biciklitúráját végzi a színház előtt.
Évekkel ezelőtt már láttam ugyanezt, ugyanilyen kis csodamajom dolgozott ugyanilyen kis biciklin. Azt is Marcinak hívták, általában így hívják a csodamajmokat, mint ahogy az inast mindig Jean-nak hívják az arisztokrataviccekben. De Marci nem viccfigura, hanem eleven valóság. Ül a biciklin, ráugrik a kis lóra, délután hattól éjfélutánig. Arca ráncos és fonnyadt, háta görbe, mozdulatai fáradtak. Körülötte kíváncsi nézők és agresszív tuberkulózisbacillusok. Minden európai majom gyilkosai ezek a bacillusok. Marci is megkapja őket, pedig ő csodamajom. Egy, legfeljebb két évig élhet, – majmoknak nem tesz jót a sok biciklizés és a tbc.. Árt nekik a kultúra – és Marci meg fog halni. Nem tudom, milyen lehet a robotos kis majom halála a komédiás bódéban, csak az biztos, hogy Marci helye nem fog kihülni a bicikli nyergén. Másnap új Marci ül majd a kerékpáron és az előadás kezdetét veszi. (Az idő rabságában. 1935. augusztus 7.)

Folytatjuk