Szabó Csaba, a Világhírnév főszerkesztője:

Ha most falun tanítanék, mint a hősi időkben, a következőképpen jellemezném a NOI-MI kötetet: hat újságíró bácsi rájött arra, hogy Romániában sok román is lakik, akik nem tudnak magyarul, ergo nem tudnak magyarul olvasni. Vannak olyan újságíró bácsik Erdélyben, akik fontosnak találják azt, hogy amit ők írtak, azt a román nénik-bácsik is olvashassák.

Ezért lefordíttatták írásaikat román nyelvre, ami nagyon ciki dolog volt, mert mi magyarok, ugye, nem szeretjük a románokat, mert mást szeretni nem divat. Nálunk az a trendi, ha a másikat, aki melletted él, azt nem szereted. Mi hatan másképpen látjuk a világot. Ezért állítottuk össze ezt a kötetet, amelynek gerincét a Jó Sándor Margarétái adja; egy olyan regényes nyomozás, amely csendre inti a nagymagyart, nagynémetet, nagyrománt, hiszen abban a világban amelyben játszódik, Nagy-Lengyelország és Nagy-Litvánia zászlait hordta a szél. Abban a Közép-Európában, amiről olyan mitteleurópásan szoktak beszélni különböző nyakkendős mukik.

A társaim is MÁSOK, ők is másképpen, nem divatosan láttatják Erdélyt ebben a kötetben. Ambrus Attila egy kínai sorstársa által mutatja be a tömbházat, mint elő-, vagy poszt-uniós élőhelyet, Balázs János pedig a magyar grófokról ír – románul. Mihály István, Simon Ilona és Tamási Attila magukkal az általuk képviselt műfajokkal tüntetnek csendben saját másságuk mellett. Esszét, tanulmányt írnak, tudományos-fantasztikus kisregényt. Ezekből lehet kisebb-nagyobb részleteket olvasni a NOI-MI – ben. Románul, persze. Hadd csodálkozzon a popor, hogy mik vannak, égen és földön.

A kötetet Markó Béla bácsi mutatta be (igen…igen… az a kopacz a tévéből…), de őt nem politikusként hívtuk meg, hanem költőként és tankönyvíróként. Bizony, ez a kopacz bácsi letett egy-két dolgot a kultúra asztalára… Na. Ez a kopacz azt mondta a könyvünkre, hogy „szimpatikus összeesküvés”. Haha. Nagyon élveztük a stílusát.

Szóval ez a NOI-MI gyorstörténete. Olyan nagy örömmel fogadta a szakma, hogy 3 napig kellett keresni a neten valamiféle cikket a bemutatóról (ahol mintegy 120-an voltak, ebből kb. 60 román anyanyelvű „vadidegen”; a rendezvényt élőben közvetítette a Kolozsvári TV), ugyanis a média nem tartotta fontosnak az eseményt. Se azt, hogy Románia magyar miniszterelnök-helyettese Kolozsvárra jött, bemutatni 6 magyar publicista románra fordított írásainak válogatását.

Igen gyerekek, pontosan… ezt úgy hívják hogy faszság. Hogy mondod? Minősített faszság? Nagyon találó…

Na, csengetnek mindjárt, így hát összegezzük a mai órát. Na ki foglalja össze? Igen? „Ne féljünk másoknak lenni, mint a tömeg…”, „Szeressük az embereket…”, „Ne legyünk faszok….”

Nagyon jó.

Csaba von Szabó

Szerk. megj.: Mi, a Káfé írtunk ám róla… tehát akinek nem inge, ne vegye magára!

1. elekes ferenc:
   2010. december 14. 19:02

   „…mert mi magyarok, ugye, nem szeretjük a románokat, mert mást szeretni nem divat.”

   Ez egyszerűen: nem igaz!

2. demivanna:
   2010. december 14. 19:13

   hát persze hogy nem!
   szeretjük a felebarátot, csak az egészet néha nem…:-)
   én senkit sem szeretek CSAK azért, mert magyar, és NEM szeretek csak azért, mert NEM MAGYAR…

3. Cseke Gábor:
   2010. december 15. 08:51

   Van ebben a cikkben egy adag kivagyiság, hogy mi aztán megmutattuk. Szóval, az egésznek a hangulatában. Ami ugyanolyan rossz ízű, mint a nemszeretemség. Nem lehetne csendesebben, természetesebben?

4. Szabó Csaba:
   2010. december 15. 12:07

   Kedves hozzászólók, köszönöm, hogy elolvastátok ezt a kis írást, amit figyelemfelkeltőnek szántam, de semmi esetre sem vitacikknek (akkor nem így írja meg az ember). Mindnyájatok soraiból érződik a jobbító szándék, az őszinte érdeklődés a közös dolgaink iránt. A cikk hangneme sem volt adekvát, elismerem; még a Cseke Gábor által említett kivagyiságban is van valami.

   Természetesen a NOI-MI ről meg a Szórványtengely-mozgalomról bármikor beszélhetünk. Szabó Csaba

5. csekegabi:
   2010. december 15. 13:30

   Köszönöm, hogy szóra érdemesítettél. A Káfé most már ilyen: ebből nem akartunk vitát indítani (mert akkor mi is másként állunk hozzá az egészhez), csak hát helye van itt a véleménynek is. Mint bárhol másutt a neten. Hozzászólásra bármikor kell számítania minden szerzőnek, s ez alól mi sem lehetünk kivételek.

6. Gergely Tamás:
   2010. december 15. 13:52

   Hát ha így összeborultunk, olvassuk is el a könyvet

7. Dr.Gatty:
   2010. december 17. 12:05

   Háj szö döm münö ku münö…(csé máj futut ku acsészt ártikol, drágö Csaba fon)