A szerző felvétele

Patyolatvirág, mifelénk nincs is.
Virág tán nyílna, de takaros az árnyék.
Ha megszán a Nap, nem tartanak mértéket a percek. Belefutnak a föld repedéseibe.
Ami még tűri, a gyökérrágó vakond, a kitinköntösben bicegő rovar, a kalóz pocok.
A kuvik sötétbe bujik, kóré között nem mozdul egér.
A hajnalok léptein sárga fű zörren.
Nincs párás könnye a völgynek, sem tengere, sem patyolat lehellete, a körforgás renyhe.
A szem fehérje kukoricavörösre vált.
A tisztás porszürke, nincs remény arra, hogy kifehéredjen az idő rothadásában.