Szentgyörgyi N. József: Nyelvszületés
A ’La palabra del día distribucion@elcastellano.org] bloglapon naponta kapott küldemények között találtam ma ezt a szívet melengető hírt:
Lefordítják ’espanglish’-ra is a Don Quijotét – hamarosan megjelenik képregényként.*
In un placete de La Mancha of which nombre no quiero remembrearme, vivía, not so long ago, uno de esos gentlemen who always tienen una lanza in the rack, una buckler antigua, a skinny caballo y un grayhound para el chase…, így kezdődik Cervantes nevezetes Don Quijotéja egy furcsa nyelven. Amely nagyon hasonlít a spanyolra is, meg az angolra is. Nem véletlenül. A nyelv ugyanis a ‘spanglis’.
*
Az ’espanglish’ az USA-ban, főként Délen beszélt, angollal kevert spanyol, mely lassan általános (nem spanyolajkúak által is értett és beszélt) közvetítő pidzsin nyelvvé alakul; jelenleg jó 40 millióan beszélik már…
A háború, pontosabban az amerikai katonák vietnami jelenléte alatt kialakult ’vinglish’-t is nagyon sokan beszélték – többek között magam is belekóstoltam, mikor a háború végén ott szolgáltam. A korábbi megszállásból megörökölt francia szavakkal is (pl. titi=petit, buku=beaucoup; az én saigoni ’katonanevem’ is ’bukukilo lutenán’ volt… de a lazább erkölcsű hölgyek is így biztosítottak mindenkit a várhatóan kedvező ár-érték-arányról: ’titi mani – buku lav’) teletűzdelt ’nyelv-ből ez a kedvenc példamondatom: ’Jessző, nó szvet, titi kambek’ – nagyjából: ’Sir, don’t be afraid, I’ll be back in a few minutes.’ De pidzsinként indult a középkori németből a jiddis is, a középkori spanyolból meg a szefárd-ladino.)
Ha már ennyien beszélik, itt az ideje megteremteni az írott hátteret (background) is. Újságok már nagyon régóta jelennek meg spanglish nyelven, a mexikói határvidéktől Puerto Rico-n át Floridáig (sőt: már dialektusok is léteznek: pl. Floridában a kubai spanglish, Puerto Ricóban pedig a ’portorikényó’ spanglish…)
A ’nyelvet’ tudományosan kutató Ilan Stavans mexikóvárosi professzor (aki amúgy a szefárd kultúra és nyelv neves kutatója is) szerint a ’spanglish’-t már nem lehet megállítani, olyan szilárdan belegyökerezett a beszélők tudatába (a professzor egyénként műfordítóként is jeleskedik: olyan műveket fordított le, mint ’A kis herceg’ vagy a ’Hamlet’…
A professzor szerint a spanglist nem valamilyen nosztalgia vagy álom hozta létre, hanem a hétköznapi (mindennapos) szükségszerűség. Ezért fog továbbélni…
A Don Quijote képregény-átdolgozása Roberto Weil venezuelai rajzoló képeivel (a ‘cómic’ terminus technicus a spanyolban az angol-amerikai ‘comics’ megfelelője; az ‘ékezet’ a hangsúlyt jelöli) jövőre már megjelenik a piacon és komoly üzleti sikerre számíthat a kiadó, a Pennsylvania State University Press.
*
Hogy valami fogalmunk legyen a jelzett Don Quijote-fordításról, itt közlöm a kiemelt részt az általam most kiötlött ‘hunglish’ nyelven:
Egyszer volt hol nem volt somewhere in Spain, called La Mancha egy kis falu, which nombre nem tudom remember exactly , élt not so long ago egy olyan gentleman, amilyen még even today is van, whose minden riches was egy dárda in the rack, egy old pajzs, egy skinny ló és egy-két szaladó dog. (Győry Vilmos átdolgozása – in: MEK – alapján a magyar változatban:’… Spanyolország La Mancha nevű részének egyik falujában, melynek nevére nem emlékszem bizonyosan, élt nem rég egy olyan nemes ember, a milyen még mai napság is van akárhány, s a kiknek majd minden vagyona egy fogason függő dárdából, régi paizsból, vézna paripából és egy-két futós agárból szokott állani.’)