ÖLBE TETT KÉZZEL

2017-08-31
Megint csak a japán nő jut eszembe, a japán népesség, amelyik már megszenvedett egy atomtámadást. Odaképzelem magam közéjük, vagyis lélekben japán vagyok, s várom a bombát. Ölbetett kézzel vagy széttárt karokkal, az eredmény szempontjából mindegy. A világközösség fenyeget, de nem tesz semmit Kimék ellen, Amerika sem mer támadni, hiszen Kína és Oroszország a túloldalon foglalnak helyet. Egy diktatúra foglyai vagyunk, egy diktatúra foglyai voltunk Romániában is, csak állunk és hápogunk.
És nemcsak a japánok félelme fáj nekem személyesen. Továbbra is ott roskadok a 14-es táborban, az őrök kénye-kedvére, bűnöm sincs, csak az, hogy gondolkodom. Nincs, aki megvédjen, Trumpék talán nem is tudnak rólam.
Sok minden megváltozott a világban – 2017 augusztusát írjuk, de a láger, a 14-es meg a nagyobb, vagyis az országnyi börtön, Észak-Korea-láger, létezik. Sok minden változott 2010 óta, amióta a naplót vezetem, és most legalábbis úgy érzem, minden rosszabb lett. A nemzetközi terrorizmus hétköznapjaink velejárója, egész Szíria nyílt seb, nincs vége a háborúnak Irakban, Afghanisztánban, Európában hull szét az EU: nemcsak Görögországra gondolok, meg a Brexitre, hane mott vannak az illiberális kísérletek oszágai: Magyarország, Lengyelország. Putyin egyre fejleszti az arzenálját, nemcsak Ukrajna, hanem a Szovjetunió megszüntetése után létrejött független államok is veszélyben vannak, tegnap olvasom, tehát a legfrisebb, hogy az orosz külügyminiszter megfenyegette az oroszoktól megszabdulni kívánó Moldáviát. Kína – nem is veszi észre a világ a nagy csatazajban – igazi, meghározó nagyhatalommá válik-vált, rövid időn belül az egyetlen igazi. Trump tönkreteszi az országát, Amerika különben is veszít, egyre veszít. Hogy Koreához visszatérjek, már a kis Észak-Korea is elérkezettnek látta az időt packázni az egykori nagyhatalommal, amelyiktől korábba a világon mindenütt tartottak.
Nyugtalanít mindez, veszélyt érzek. Bár ne úgy lenne, de a jelenlegi Amerika-Kína köszötti feszült helyzetből egy újabb világháború lehetőségét olvasom ki. Arról nem is beszéltem akkor, hogy mikor naponta bemetrózom a város központjába, az utolsó három megálló oly népes, hogy bármikor egy öngyilkos merénylő áldozatává válhatok. Fél éve sincs, hogy Stockholmban egy terrorista támadást végrehajtottak.