A 18. század második felében számos fiatal magyar nemes szolgált – és művelődött – Bécsben, Mária Terézia testőrségében. Szálláshelyük a Trautson-palota volt, amely 1925-től évtizedeken át a Collegium Hungaricumnak adott otthont. A köznemesi származású Bessenyei György (1747–1811) Mária Terézia uralkodása idején nyolc esztendőn át testőrködött Bécsben. 

Az 1960-as évek elején a Magyar Állam eladta a barokk épületet, amelynek bejáratánál máig tábla őrzi az egykori daliás lakók emlékét: „Palais der Ungarischen Garde”. A legjelesebb magyar testőrök nevét azonban nem a had-, hanem az irodalomtörténet lapjaira jegyezték fel. Ott, a császárvárosban bontakozott ki Barcsay Ábrahám, Báróczy Sándor és legfőképpen Bessenyei György tehetsége.

A köznemesi származású ifjú 1765-től 1773-ig testőrködött, de a testületből kilépése után még évekig Bécsben maradt.
Képviselte a magyar protestánsok ügyeit, működött udvari könyvtárőrként. Pusztakovácsi birtokára 1782-ben tért haza, és ott élt haláláig. Irodalmi tevékenysége a testőrlaktanyában kezdődött, 1772-ben ott írta a Hunyadi László tragédiáját, majd az Ágis tragédiáját is. Legrangosabb művei – A filozófus (1777), A holmi (1779) – is Bécsben születtek, és a magyar felvilágosodás programadó, iránymutató alkotásaivá váltak. Az „Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék” című röpiratában pedig a tudományos akadémia létrehozását szorgalmazta.

Nem véletlen, hogy éppen Bessenyeinek állítottak emléket a bécsi magyarok. A mellszobor Fekete Tamás munkája, az 1848-i forradalom 150. évfordulóján avatták fel a Trautson-palota előtti parkban.

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban