Albert-Lőrincz Márton: (Hajnal a Korhány fölött)

A Korhány fölött öli
a sötétet a Nap,
a torony hangja
harangba vésve hallgat,
nyolckor megszólal,
pihenő a megfáradtaknak,
falhatnak,
de most még alszanak,
horkolnak és belenyugsznak,
zsellérek bére
belecsorog a nap vérébe.