Csehországban, a morva nagyváros, Brno / Brünn felett magasodó dombon áll a Spielberg, cseh „átigazításban” Špilberk vára. A korai középkorban grófi kastélynak szánták, ám a később várfalakkal megerősített citadellát a 17. században börtönné alakították, ahol számos magyar is raboskodott.
A kazamatákban nemcsak gonosztevőket, közönséges bűnözőket, de politikai foglyokat is őriztek. A brnói vár fegyintézeti minőségében gyászos emlékhelye a magyar történelemnek is. A 18. század végén a magyar jakobinusok legjava töltött súlyos börtönéveket a Špilberk földalatti celláiban, az 1848-i forradalom után pedig a szabadságharc fogságba esett katonái sínylődtek nyirkos tömlöcükben.

A várbörtönnek az évszázadok alatt összesen 80 ezer foglya volt. Az erőd falai között senyvedett Kazinczy Ferenc (1759–1831) is, akit a Martinovics-féle összeesküvésben vállalt – amúgy nem túl fontos és látványos – szerepéért előbb halálra ítéltek, majd ezt kegyelemből meghatározatlan ideig tartó várfogságra változtatták. A nagy magyar irodalomtudós és irodalomszervező hat évet ült a Špilberkben, ott készült leveleit, más írásműveit a hagyomány szerint gyakran saját véréből és rozsdából kevert tintával írta a cella homályában…

A csehszlovákiai magyar főiskolások brnói Corvina Egyesülete 1927-ben emléktáblával jelölte meg Kazinczy raboskodásának helyét. 1964-ben a vár falára kétnyelvű márványtáblát erősítettek mindazon magyar hazafiak tiszteletére, akik a Habsburg-birodalom (a kufsteini mellett) e talán legszigorúbb fegyintézetében szenvedtek „a nemzeti függetlenségért és a haladásért”.

Ha már a tiroli Kufstein említtetett: Kazinczy Ferenc és még nagyon sok magyar sorstársa ott, az Inn-parti börtönerődben is raboskodott, sőt Munkács várbörtönében is. Sokan emlékezhetnek még rá iskolai tanulmányaikból: Kazinczy a Fogságom naplója című művében örökítette meg azt a 2387 napot, amelyet szörnyű megpróbáltatások közepette töltött rács mögött.

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban