Vízcsobbanás, vidám sikítás, beszédzsongás vegyül a távoli autók surrogásával, szálló zümmögéssel, a kinyíló teraszajtó halk nyikorgásával. Hason fekszik a nyugágyon, arca alatt nedves törülköző, fölötte halványkék a távol, s izzó korong lövell kíméletlenül a földre. Éget, perzsel, ahová ér, ugrana, menekülne előle, de kell ez a fény, a D-vitamin a csontjainak.
Hirtelen szél szalad végig a teraszon, üdítően pördül meg testén elsodorva a pirító lángnyelveket. Már-már lángra kap a teste, üggyel-bajjal fordul a hátára, a vizes törülközőt arcára teríti, s türelmetlenül várja az üdítő szelet, amely pontos időközönként végigrobog a napozókon, vadul megvív a tűzsugarakkal, magával sodor egy gazdátlanul hagyott törülközőt.
Mellette két fiatal fiú a futballcsapatról beszélget, bezzeg nagy pénzért odahozták a felkapott Gunbait, nekik meg rongyos átlagbér jut. Odébb egy napozóágyon kuporogva vizsgára készül három lány, a verselést boncolgatják, nehezen megy nekik, hát tovább lapoznak, ilyent úgysem adnak megjegyzéssel, mások szunyókálva süttetik magukat.
Óvatosan tápászkodik fel, nagyot koppan a cementezett terasz, felnéz rá a szomszédja, de nyomban vissza is dől, tenyerét a fény útjába tartva óvja arcát az égető sugaraktól.
A födött helyiségben kellemes a hűvös, a medence szélein monoton locsogással törik meg a víz, két úszósáv is szabad, látja megnyugvással. Nem szeret másokkal úszni együtt, egyedül békésebb, a maga tempójában.
Az üres sáv mögött előre hajolva hosszú haját a sapka alá gyúrja, felteszi a védőszemüvegét, a medence szélén ülve babrál valamit, hangosan koppan a lekapcsolt műlába, a másikkal meg a vízbe löki magát.
Testét körülöleli a langyos víz, és jól esően adja át magát neki. Tempós karlendítésekkel siklik a vízen, szabadon, mint a madár! Itt nincs fájdalom, nincs bicegés, csak végtelen boldogság.