Mint azt már oly sokszor leírtam, a koreaiak nagyon is tisztában vannak az élet mulandó voltával, és azzal is, hogy minden egy körforgás része, élünk, meghalunk, újra születünk, meghalunk, bár mindig más a díszlet és a mellékszereplők is, de még mi magunk is csak következményei vagyunk előző életünk énjének, amolyan függőségi viszonyban vagyunk azzal, de semmiképp sem ugyanaz születik meg, aki meghalt.
Ha nagyon sarkosan akarnám fogalmazni, akkor azt kellene mondanom, hogy meghalunk, és a következő életünkben csak valamiféle emlék lenyomatként él majd bennünk mostani valónk, aki viszont a jövőbelinek megépíti a karmáját sok életen keresztül, mely majd akkor bontakozik ki teljes valójában, amikor a feltételek ehhez adottá válnak.

Ilyen felfogás mellett meglehetősen nehéz az életet véresen komolyan venni, ám amíg tart, azt szeretik kihasználni, lehetőség szerint egészségesen és élményekben gazdagon leélni.
A pár éve bevezetett kormányzati kampány a „száz évig élünk” nevet viseli. Ezt egészen komolyan gondolják, ám azzal kiegészítve, hogy az a száz év szellemileg, fizikailag egészségben teljen, a maradék meg már amúgy is ajándék.
Ennek folyományaként a szűrővizsgálatok ingyenesek, a mostani szociálliberális kormányzat pedig a rák, szív és érrendszeri betegségek, MR, CT, stb ingyenessé tételéről is döntött, sok egyéb, rendkívül alacsony kockázattal járó műtéti beavatkozás mellett. Ezzel párhuzamosan a jelképes összegű társadalombiztosítási járulék összege nem emelkedett.

Másrészt a koreaiak teljesen maguktól is egészségmániásak, a hagyományos orvoslás megelőző szereit különösen kedvelik.

Egy kedves ismerősöm részecskefizikus, nagy kórházban kutató és egyetemi professzor, a felesége diplomás főnővér. A kislányuk 15 éves és csak 153 cm magas, ez nagyon aggasztja a szülőket, következésképp hagyományos orvoshoz fordultak, a gyerek pedig lassan növésnek indul. Pragmatikus emberek. Nem az a lényeg, hogy hat, hanem, hogy hat.
A hagyományos orvoslás oly annyira elfogadott és népszerű, hogy sok klinikán közösen dolgoznak nyugati orvostudományt tanultak és hagyományos orvosok, de amint a példa mutatja, iskolai végzettségre való tekintet nélkül mindenki igénybe veszi a tradicionális medicinát, mert működik.

Nemsokára itt a hálaadás ünnepe, ilyenkor különösen nagy divat egészségmegőrző holmikat ajándékozni az idősebbeknek. Kezdve a ginszengtől, egészen a különböző egzotikus országokból érkezett szárított, porított készítményeken át, a hagyományos, gombákból készült koreai vitalizáló szerekig.

Vendégségben voltunk a napokban, ott is aludtunk. A házigazda házaspár átadta a hálószobát nekünk, apuka a nappaliban aludt, anyuka a gyerekeknél. A lányom egy matracot kapott, mi pedig a kő ágyat. A matrac jáde kövekkel volt töltve, aludtam már olyanon, nagy élmény, mondjuk alvásra alkalmatlan, ellenben egészen jól el lehet szórakozni azzal, hogy az ember megtalálja azt a pozitúrát, amikor is egyetlen kő sem szándékozik kilyukasztani a veséjét, viszont állítólag a jáde olyan energiát sugároz magából, ami nagyon jó az emberi szervezetnek. Minden nyögésnél ezzel vigasztaltam a gyereket, aki egy idő után azt javasolta, hogy inkább aludjak, most halászott ki egy követ a lépéből.
A nekünk előkészített kő ágy tömör jáde, horror ára van és több száz kilót nyom. Ez a verzió meg volt töltve hvangtóval is, ami nem más, mint Korea talaja, sárga és agyagos. Na most erre az áldozati oltárra nem tesznek matracot, akkor ugyanis nem érvényesülne a gyógyhatás, egy hajszál vékony lepedő volt a kő és köztem. Mit mondjak, úgy éreztem magam, mint akit az inkák mindjárt feláldoznak, az alvás, mint opció meg sem fordult a fejemben, a menekülés a nappali kényelmes bőr kanapéjára már annál inkább, csakhogy ott aludt a ház ura, mégsem fekhettem mellé. A férjem percek alatt álomba szenderült, a gyerek meg én próbáltuk túlélni az éjszakát. Ismét bebizonyosodott, hogy nincs olyan lehetetlen helyzet, amiben egy fáradt koreai ne tudna aludni. Úgy tűnik, ez félvérekre és európaiakra nem érvényes.
Másnap kissé elgyötörtek voltunk a nagy egészségtől amit aznap éjjel kaptunk, de legalább kipróbálhattam a kőágyat, amire mindig is kíváncsi voltam, mi a fene kerül rajta annyi pénzbe. Most már tudom: a szenvedést meg kell fizetni.

Van a mi hűtőnkbe is gyógyecet vagy 5 -féle, gyógypálinka négy különböző, és jelképezve a nemzetköziségünket, Centrum és ezer milis c vitamin is.

Amúgy is, itt minden étel gyógyszer, csak ismerni kell, mit, mikor és kinek kell enni, inni. Nem is olyan könnyű ezt megtanulni, én a hánüszámtól tanultam és a férjem nagybátyjától, aki igazán profi ezekben a dolgokban.
Kétségtelen, hogy roppant furcsán néztek rám a német szomszédok, mikor pásztortáska gyökeret és pitypang virágot gyűjtöttem egész tavasszal. Kérdezték, hogy azzal mit csinálok, én meg mondtam, hogy orvosság fűben, fában és megesszük, a snitzeltől nem lehet száz évig élni, ámbár nekem azért ez inkább tűnik kínzásnak, mint opciónak, de soha nem lehet az ilyesmit kiszámítani, úgyhogy amit tudok, ez ügyben is megteszem.

Számos egészségvédő műsor is van a televízióban, győzze az ember követni a jógát, a diétát, a főzési trükköket, az olajak és magvak különböző felhasználási módját és néha olyan furcsa dolgokat, miszerint az eleve egészségtelen rámen majd egészséges lesz ha babcsírát és algát főzünk bele. Kétségtelen, hogy finomabb, és a lelkiismeretünk is kevésbé háborog, de azért a rámen bármitől nagyon messze áll amit egészségesnek lehetne nevezni efelől senkinek ne legyen kétsége.

A masszázsfotelek és különböző masszírozó gépek is roppant népszerűek, a szauna és a forró gyógyvíz évszázados hagyomány.

Ezer és egy dolog van még, amit a koreaiak esznek, isznak, használnak abban bízva, hogy egészségesek maradnak és hosszú életük lesz. Ugyanis minden egyes itt töltött nap alkalom a jó karma megteremtésére és a már meglévő maximális kiélvezésére, hogy ez az élet is kellemes legyen és a következőben se kelljen túl sokat szenvedni.

(Szerző következő írását szerdán olvashatják)

1. B.Tomos Hajnal:
   2017. szeptember 22. 06:49

   Nagy kár – mondhatni Buddha előtti vétek – hogy miután a legegyszerűbb koreai is ilyen kitartóan nyújtogatja(amint mondod: fűvel,fával,gombával, kővel) az életét, egy futó kudarc vagy rossz hangulat miatt felhúzza magát. Hiszen Te mondtad nemrég, hogy azon a félszigeten elég gyakori az öngyilkosság.

2. Eugenia S Lee:
   2017. szeptember 22. 10:49

   Bizony, ez itt az ellentmondások földje. :)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ