Vadmalac alig ismert rá a komájára, annak az arca teljesen fekete volt. Elröhintette magát, ”Kátrány?”, kérdezte. ”Ó, dehogy. Faszén.”
Nem állta meg, hogy kissé ne nevelje a komát, közli hát vele, hogy: ”Hiszen nem az arcod kellett volna bekenni, hanem egy üveget, hogy azon keresztül lássad…”
A napfogyatkozásra utalt.
”Aztán láttad-e legalább?”
”Ááá”, válaszolja a komája, száját csalódottan elhúzva. – Felhős volt az ég, és különben se itt kulminált, hanem ide a tizedik erdőben.”
Vadmalac elterpeszkedett a karosszékben, lábát előrenyújtotta. Böfögött egyet, majd ezzel zárta le a csevejt:
”Akkor ezt megoldottuk.”

Forrás: lenolaj.hu