Lenéztem ma reggel a lábamra, amikor a zoknit húztam fel – nem az enyém volt. A nagyanyám lába volt rajtam. A saját lábamat nem szoktam nézegetni, mert elég messze van tőlem. Szemüveget kellene cserélni hozzá, márpedig az utcaival nem látom. Amikor lábat mos az ember, nem nézegeti közben, hogy mit is mos. Legfennebb ha körmöt vág, hogy ne vágjon belé.  Most is csak véletlenül néztem le rá. Ez pedig nem az enyém, tévedés forog lenn. Az én lábam fiatal, úgy 13 éves, de maximum 33. Ilyen öreg lába csak nagyanyámnak volt. Láttam, amikor borotválta róla a szőrt, féltem is, hogy miért csinál ilyesmit. De mintha neki ettől szebb bőre lett volna. A lábfején a sarokrepedések, a barna, ráncos bőrfelületek mégis rá emlékeztetnek. A körmök megvastagodása és elszíneződése is. Nyilvánvaló: ez nem lehet az én lábam. Valaki másnak a lábait szerelték fel rám.

1. Dr.Gatty:
   2010. december 17. 16:32

   Boldog szerelő: ha felesége meglátja vadonatúj, göbök és visszerek nélküli, tizenhárom éves lábait, kezdődnek újra a mézeshetek.

2. demivanna:
   2010. december 17. 16:45

   what???

3. Dr.Gatty:
   2010. december 17. 17:05

   Gombolkozol, tehát fagy.

4. demivanna:
   2010. december 17. 17:12

   látod édesanyám, kedves édesanyám, mért szültél e világra…:-) (?!)

5. Gergely Tamás:
   2010. december 20. 10:06

   Szellemes. Ugyanakkor õszinte. A Káfé erõssége szeintem szerzõinek õszintesége. Alszegen mi errõl a vélemény?