Bajor Andor – sokunk Bandija, Bandikója – , aki most lenne 90 esztendős, mindenképpen népszerű szerző volt életében. Bizonyítja ezt műveinek könyvészeti jegyzéke, de még inkább az a rendszeres jelenlét, amit a különböző lapgyűjteményeket böngészve (Utunk, Napsugár, Előre, majd RMSZ, Új Élet, Ifjúmunkás, Igaz Szó, Dolgozó Nő, Jóbarát stb.) nyugtázhat az olvasó. Csipkelődő derűjére, gunyoros lírájára rendszeresen számítottak szerkesztők és olvasók – legalább is Erdélyben. Anyaországi betörése és elismerése ugyanis meglehetősen szerényen és viszonylag későn következett be, aminek a műfaj jellegzetességein túl (pl. hangsúlyosan helyi eseményekhez, vonatkozásokhoz kötöttség) esztétikán kívüli okai is voltak. Tény, hogy Bajor halála után a magyarországi jelenléte reprezentatívabbá válik, s idehaza is úgy tűnik, piacossága nem halványulóban: egyre-másra jelennek meg legjobb munkáinak újrakiadásai.
A kiadói jelenléten túl azonban igen jelentős az a mód, ahogyan irodalmi-kulturális műhelyeink kritikai szellemben, árnyalva tovább éltetik azt a Bajor-kultuszt, amely egy alapjában még kellően föl nem tárt, sajátos életműből hajtott ki.
Itt mindenek előtt a Székelyföld következetes odafigyelését említenénk, amely idei szeptemberi számát hangsúlyosan a humornak, ezen belül a Bajor Andor-féle jelenségnek szenteli, változatos megközelítésben. A számból mindenképp kiemelkedik Balázs Imre József tanulmánya, amelynek grincét – hogy érdemes-e olvasni ma Bajor Andort – mellékletünk is átvette. A szerzőt különben mélyen és alapvetően foglalkoztatja a bajori életmű egész kihatása, bizonysága ennek az a tanulmányrészlet is (“Előrenyújtom orrom zászlórúdját”. Bajor Andor korai szatírái. Részlet egy hosszabb tanulmányból, amely a Sapientia Kutatási Programok Intézete támogatásával íródott.), melyet a Látó közölt pár éve, s amelynek közelítési módja nem a nosztalgikus, személyhez (is) kötődő felleltározás, hanem az értékelvű, művekre és összefüggésekre összpontosító kritikai elemzés.
Ugyancsak a Székelyföldhöz köthető – a Hargita Könyvkiadó révén – az az állandó figyelem, amit a Bajor-művek értékesítésében tapasztalhatunk.
Hasonló érzékenységet tapasztalhattunk az egykori Új élet szerkesztői részéről: Nagy Pál válogatásában és gondozásában, Sütő András előszavával. Az Angyal Bandi illemtana, ha egyenetlen színvonalú is, de egy letűnt folyóiratban megjelent sajátos Bajor-vonulatot érvényesít, benne olyan emblematikus verssel is, mint a rendszerváltozás előtti felfokozott emigrációra hajazó Kiszámolósdi (amelynek történetéről viszont éppen a friss Székelyföld-számban olvashatunk adalékot).
Az Ütünk anyagának kötetbe gyűjtése 2001-ben a teljes paródiakollekciót kínálja az utókornak, s egyetértünk Balázs Imre Józseffel, aki szerint ezáltal egy teljes irodalomtörténeti folyamat vált könnyen hozzáférhetővé, közkinccsé. Ugyanilyen értékes a Gloria-Kriterion közös cégjelzés alatt megvalósult Betűvetők becsülete c. antológia (gondozta Dávid Gyula), mely Bajor cikkeit, esszéit, tanulmányait gyűjtötte be és rendszerezte irodalmi jelenségekről, illetve kortárs alkotókról, a megfelelő helyre illesztve az íróval készült főbb interjúkat is (Szőcs István, Huszár Sándor, Ablonczy László, Orosz György, Stanik István tollából). A kötet végén olvasható Bogdán László utószó szintén a Bajor-életmű korszerű értelmezésében siet segítségünkre.
Végül ne hagyjuk szó nélkül az RMSZ sajátos értékmentő-kezdeményezéseit sem: bár az Előre Bajor-vonulatának felmérésével és elemzésével adósak vagyunk, a kilencvenes évek elején közzétettük a korábbi főszerkesztői cenzúrán fennakadt néhány írását, illetve a Színkép mellékletben Az író: a szem, a szemorvos és a szemüveg cím alatt Bajor-breviáriumot közöltünk folytatásokban az író legjobb, Előrében is megjelent írásaiból. (csg)

Bajor Andor életrajzi adatai

1927 Szeptember 30-án született Nagyváradon. Teljes neve: Bajor Andor József. Apja törvényszéki bíró volt.
1934 Elemi iskolai tanulmányainak kezdete. Először a vincés apácák leányiskolájában, majd a várad-olaszi elemi fiúiskolában (Stark iskola) tanul, ahova édesapja is járt 1877-től 1881-ig.
1938 Megkezdi középiskolai tanulmányait a Gojdu Líceum magyar szekcióján.
1946 Érettségi vizsgát tesz a Nagyváradi Állami Magyar Gimnáziumban.
1947 Beiratkozik a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemre. Filozófia-szociológia-esztétika szakon tanul, míg a szociológia szakot meg nem szüntetik; ekkor lélektant vesz föl helyette.
1949 Filozófia szakos gyakornok Gaál Gábor mellett. Ettől az évtől folyamatosan publikált.
1950 Tanársegéd Szabédi László világirodalmi tanszékén.
1951 Filozófiából államvizsgázik, mivel időközben mind a lélektan, mind az esztétika szakot megszüntették. Kinevezik tanársegédnek Nagy István mellé a magyar irodalmi tanszékre.
1952 Elbocsátják az egyetemről, mert nem tartják szellemi, tanársegédi, irodalomtörténészi munkára alkalmasnak.
1953 Földes László szerkesztőként alkalmazza az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadónál Kolozsvárott.
1956 (1984-ig) Ütünk címmel a kolozsvári irodalmi hetilap, az Utunk szilveszteri mellékletét írja. Itt jelentek meg paródiái kortársairól, az erdélyi magyar irodalomról
1957 Asztalos István hívására otthagyja a kiadót, és a Napsugár című gyermeklap szerkesztője lesz.
1962 Egy cikke miatt, amelyben javasolja, hogy a román és a magyar gyerekek kölcsönösen ismerjék meg egymás nyelvét, elbocsátják a Napsugártól, és visszahelyezik az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadóhoz.
1968 Távozik a könyvkiadótól, és saját kérésére alkalmazzák az Előre című napilapnál külső munkatársnak.
1975 Betegnyugdíjazzák (kényszernyugdíjazzák), mert ellenzéki magatartása miatt nem tudják a lapnál tovább tartani.
1990 Alapítója – és haláláig főszerkesztője – a Kolozsváron megjelenő Keresztény Szó című hetilapnak.
1991 Meghalt január 24-én a debreceni klinikán. Február 6-án temetik otthon, Kolozsvárott a Házsongárdi temetőben.

Művei

Pellengér. (Szatirikus versek antológiája – a szerzők egyike) Bukarest, 1955.
Kerek perec. (Irodalmi paródiák, karcolatok.) Bukarest, Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, 1955 (1. kiad.); 1957(2., bőv. kiad.)..
Egy bátor egér viszontagságai. (Gyermekregény.) Bukarest, Ifjúsági Könyvkiadó, 1960 (1. kiad.); 1967 (2., bőv. kiad.); 1971 (3., bőv. kiad.); 1978 (4., bőv. kiad.). Románul: Felician cel năzdrăvan. Bucuresti, Ion Creanga, 1984.
Hétmérföldes csizma. (Mesék.) Bukarest, Ifjúsági Könyvkiadó, 1962.
Répa, retek, mogyoró. (Paródiák, szatírák, humoreszkek.) Bukarest, Irodalmi Könyvkiadó, 1962.
Napiparancs a hegedűhöz. (Publicisztikai írások.) Bukarest, Irodalmi Könyvkiadó, 1963.
Curcubeul. (Scrieri satirice. Ford. Aurel Buteanu.) Bucureşti, EPL, 1964.
Garázda Karcsi rokonsága. (Gyermekregény.) Bukarest, Ifjúsági Könyvkiadó, 1966.
Főúr, írja a többihez. (Elbeszélések, humoreszkek.) Bukarest, Irodalmi Könyvkiadó, 1967.
Pokoli különkiadás. (Paródiák, karikatúrák, karcolatok.) Bukarest, Irodalmi Könyvkiadó, 1968.
Raduga. (Ford. N. Stroe.) 1969.
Tücsök és bogár. (Szatírák és humoreszkek.) Kolozsvár, Dacia Könyvkiadó, 1972
Hóvirágméz. (Mesék, karcolatok.) Bukarest, Ion Creanga Könyvkiadó, 1975.
Lelkek és pasasok. (Válogatott elbeszélések, karcolatok.) Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1975.
Az éjjeliőr nem tud aludni. (Karcolatok.) Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1976.
Szürke délután. (Komédia.) = Igaz Szó, 1977. 6. sz.
Marele coordonator. (Ford. Petre Tufaru.) Bucureşti, Kriterion, 1978.
Den Stier bei den Hörnern. (Humoresken und Satiren. Ford. Hans Skirecki.) Berlin, Eulenspiegel Verlag, 1978.
Jerarhicseszkaja lesztnyica. (Ford. T. Berindei.) 1979.
A csodálatos esernyő. (Elbeszélések.) Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1980.
Hézagpótlások. (Válogatott elbeszélések.) Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1981.
Abodi Nagy Béla. (Monográfia a festőről.) Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1986.
Mi a manó… (Mesék.) Bukarest, Ion Creanga Könyvkiadó, 1988.
Apróhirdetés. (Humoreszkek.) Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1989.
Részleges vízözön. (Válogatott elbeszélések, karcolatok.) Budapest, Héttorony Könyvkiadó, 1991.
Ima az üldözőkért. (Válogatott írások.) Stockholm-Budapest, Erdélyi Könyv Egylet, Minerva ny., 1992.
1 arany tálentom. (Elbeszélések, regénytöredékek.) Székesfehérvár, Vörösmarty Társaság, 1993.
Betűvetők becsülete (Cikkek, esszék, tanulmányok.) Kolozsvár-Bukarest, Gloria-Kriterion, 1996.
Ütünk. (Paródiák.) Kolozsvár, Gloria, 2000.
A kastélyunk. (Kötetben addig kiadatlan mesék.) Marosvásárhely, Mentor, 2004.
Angyal Bandi illemtana. (Humoreszkek, paródiák.) Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó, 2005.
Április bolondja. (Válogatott novellák.) Budapest, Noran Kiadó, 2006.

Újrakiadások, halála után:

Egy bátor kisegér viszontagságai (Gyerekregény.) Budapest, Alexandra kiadó, 2000.
Mi a manó? (Mesék.) Csíkszereda, Hargita Kiadóhivatal, 2004.
Mióta nem tudnak számolni a varjak? (Válogatás a Mi a manó c. könyvből.) Kolozsvár, Koinónia Kiadó, 2004.
Az ezermester * A Valdemár-kódex (Regénytöredékek.) Csíkszereda, Hargita Kiadóhivatal, 2004
Egy bátor egér viszontagságai. (Gyerekregény.) Csíkszereda, Hargita Kiadóhivatal, 2006.

Forrás: Új Magyar Szó, Színkép melléklet, 2007 szeptemberében