Klasszikusok kézfogása: Szabó Lőrinc

Közös sors

Egyenruhában vagyok, egyszerű
egyenruhában, mint a réti fű.
Egyenruhában, mint a búzaszem,
kezdtem, folytatom s végzem életem.
Az egyenruhás tömeg alkotott,
mindenkihez nagyon hasonlitok.
De hajtom fejem a titok előtt.
Nincs már énbennem se szégyen, se gőg.
Mert indíthat gyár, a természeté,
egyetemes, nagy céljai felé,
bármi vagyok is, szabvány, szerkezet,
magam örülök, magam szenvedek,
ahogy a harmatot s a nap tüzét
csak külön szálain érzi a rét,
vagy ahogy a kiégett földeken
egyenkint hal meg a sok búzaszem.
Együtt és külön, se szégyen, se gőg:
hajtom fejem a közös sors előtt.

Forrás: Tücsökzene. MEK

2017. október 3.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights