5 kérdés, 5 válasz Balázs Imre József-hez/-től
Tízmondatos kritikáinak formájához némiképp igazodva, gyorsinterjú, vagyis 5 kérdés, 5 válasz keretében próbáltuk körüljárni Balázs Imre Józseffel azt, amit a megjelenő kötetéről tudni érdemes.
– Ezeregy mondat címmel rövidesen megjelenik tízmondatos kritikáid gyűjteménye a Lector Kiadónál. Értelemszerűen száz írás van benne? És mi a helyzet azzal a plusz egy mondattal?
– Száz írás, száz könyvről, igen. Ezer mondat jött volna ki, ha minden teljesen szabályos, de az ezeregyéjszakás allúzió kedvéért már akkor is el kellett volna rontanom a számolást, ha az utolsó pillanatig mindig, minden könyvről tíz mondatot írok. De elég korán, már 2011 végén akadt egy olyan könyv, amelyiknél csak 11 mondatba fértem bele (a könyv is – Németh Andor: Egy foglalt páholy története – kilóg kicsit a többi közül, mert egy elfeledett regény friss újrakiadása), innen már egyenes út vezetett az 1001-ig.
– Honnan jött az alapötlet? A gyorsaság, naprakészség igénye szülte?
– Azt vettem észre magamon a kétezres évek végén, már két kritikakötet után, hogy működne bennem olvasás közben továbbra is a kritikusi-olvasói reflex, de a sok egyéb elfoglaltság miatt már sokkal kevesebb kritikát írok meg, mint ahány ott van a fejemben. Az a magam elé tűzött cél, hogy csak tíz mondatot kell megírnom, felszabadított, mert tíz mondatot technikailag egy-két óra alatt akkor is meg lehet írni, ha amúgy szöszöl rajtuk az ember. Az online tér belakása volt a másik kiindulópont, és ez feltételezi valamelyest a gyorsaságot, naprakészséget is. Online felületen szellősen tördelt, lényegre törő írásokat szeret olvasni az ember, én magam is. Valami ilyesmit szerettem volna a tízmondatos sorozatomban, ami a http://reflex.korunk.org/ blogon indult, később pedig az Eirodalom (http://www.eirodalom.ro/ ) illetve a Transindex (http://ujkonyvek.egologo.transindex.ro/) lett a közlési felület.
– Az egyes könyvek hangulatát úgy is megpróbáltad visszaadni, hogy más művészeti ágakhoz, illetve különböző érzékterületekhez kapcsolódó (hallás, látás, ízlelés) fogalmakkal jellemezted. A saját könyvedhez milyen színt, szókapcsolatot, ennivalót, zenét társítanál?
– Mozaiktarka, sűrű, állófogadás-menü. Zene: Omega: Tízezer lépés. Film: The X-Files
– Mi az, amit tíz mondatban el lehet mondani egy könyvről? Értelmezés? Értékelés?
– Egy azonnali olvasói reakció, közel az első impulzushoz, benyomáshoz. A tízmondatok megírásához nem szoktam újraolvasni a könyveket, mint más kritikáim esetében. Igyekeztem ugyanakkor kiemelten figyelni arra, amilyen mondatokat írok – ilyen rövid műfajnál ez sokkal szembeötlőbb. A képzettársításokat is azért találtam ki, hogy a tízmondatok mellé létrejöhessen még egy asszociációs tér zenékből, filmekből, színekből, ami valahogyan jellemző a könyvre, amiről beszélek.
– Hogyan válogattad ki, mi határozta meg, hogy mely könyvekről írsz?
– Kortárs magyar versekről és prózákról írtam a legtöbbet, közel nyolcvan szöveget, de külön gyermekirodalom– és irodalomtörténet-blokkot is nyitottam a kötetben, hogy jobban el lehessen igazodni benne. Van persze néhány kakukktojás is, majd az olvasókra bízom ezek felfedezését. Egyfajta szakmai deformáltságtól sújtott szubjektív olvasónapló azért ez leginkább, 2011-től 2017-ig írt szövegekkel.
Kérdezett: Zsidó Ferenc
Forrás: eirodalom.ro