Már egy hete nyomta az ágyat, de a fáradtsága szívéből továbbra is áradt.
„Tisztul a szívem!”, örvendezett az elején.
Úgy képzelte el, a szívét, akár egy tömlőt, a fáradtság pedig foszlányokban távozott. Bal kéz felől feküdt a szíve, akár egy oldalára dőlt duda, abból, mintha szél fújta volna, jobbra indázott az a fekete porra hasonlító.
De hogy annyi benne volt, s még nincs vége. „Össze volt préselve?”, töprengett.
Pánikba esett: „Sosem lesz vége?”

Forrás: Lenolaj.hu

1. Nászta Katalin:
   2017. október 10. 04:41

   Nagyon tetszik