A fenyőfától a városi kutya láthatóan izgalomba jött. Valószínűleg felrémlett neki, hogy ősei ilyet naponta láttak. Neki viszont csak most, karácsony elé állították sorba őket. A járdára.

Kerülgette izgalmában egy darabig őket, aztán az elsőt lepisilte.

Gazdája harmincéves, prolinak kiöltözött szaki, hagyta. A karácsonyfaárus a fűrészelés törmelékeit seperte – vagy látta, de nem mert szólni, vagy arra gondolt, hogy most már késő, vagy áthárította a vizeletet a vásárlóra.

Aztán még csodálkoztok, hogy azt írom, hogy a székely író nem toleráns…