Kőbálvánnyá válva
hallgatom a híreket,
új vérhullajtásra
nem biztatlak titeket
magam sem biztatom
senkivel, semmivel.

Piros dühvel telve
fekete gyászt viselek,
fegyverletételre
sem bíztatlak titeket,
magam sem biztatom
senkivel, semmivel.

Csurom vér a Tejút,
a hold képe holtsápadt,
visszaút se kiút,
nincs e szegény hazának,
nem segíthet immár
senkisem, semmisem.

Visszaút se kiút,
új Bach-korszak közelít,
hetyke és hős fiúk,
mégis ti győztetek itt,
nem lophatja ezt el
senkisem, semmisem.

Forrás: Emlékezés a régi szép időkre. Napra-forgó kft. 1989. / Az 1931-2005 között élt szerző az ötvenhatos forradalmi események elbukta után pár nappal írta e versét, amelyet aztán periratához is csatoltak. Ötvenhatos tevékenységéről, illetve börtönéveiről szóló emlékiratában jelent meg először.