Az utóbbi években… ünnepély- és bankettláz dühöng az országban. Mint a székesfehérvári polgármester megjegyezte: „Valaki rájön, hogy öt-tíz-tizenöt éve elnöke valamelyik kis egyesületnek, és ezen a címen rögtön nyélbe ütnek egy ünnepséget.” Azelőtt ötvenéves vagy legjobb esetben huszonöt éves jubileumokat szoktak megünnepelni. Ma gyakoriak az ötéves jubileumok. Ki tudja, mi lesz huszonöt év múlva – gondolják előrelátóan az érdekeltek, és sürgősen ünnepeltetik magukat, amíg lehet. Kipirult arcú szónokok öblös hangon méltatják a fehér asztal mellett a különböző egyesületi díszelnökök és védnökök nagyságát. Soha ennyi nagy ember nem élt még az országban – ha igaz, ami a banketteken elhangzik. És soha ilyen jó dolgunk nem volt, soha ennyi ok nem volt még a harsány és borízű örömünnepekre. Az ember ámulva olvassa el a rengeteg bankettbeszédet, és végül kedvet kap, hogy önmagát is ünnepelje egy kicsit. (Túlteng a fehér asztal. 1936. május 23.)

Folytatjuk