Ádám egyszerű ember; ádámcsutkája is van. Egy dolgot nem szeret, a születési dátumát.
Bárhova nyújtotta be az önéletrajzát, minden tökéletes volt benne: a végzettsége, a nyelvtudása, a szakmai címei, de jött a bukás: az 1960. Mert akkor született. Akik ezt elbírálták 70-ben, 80-ban, 90-ben jöttek napvilágra. Ő mindeniknél „fiatalabb” volt 10, 20, 30 évvel, annak is érezte magát. Naponta úszott, futott, ettől nőtt meg az önbecsülése, hogy legyűrhesse a saját lustaságát, s fiatalabb marad, többen mondták, hogy jó bőrben van, majdnem macsó, erre rá is dolgozott, hogy a “majdnem” is eltűnjön.
Amikor már úgy tűnt volna, hogy eltűnt, beütött a nagy gikszer.
A busszal ment a melóba, jött a jegyellenőr, ő kotorászott a bérlete után, az ellenőr megjegyezte: hagyja csak, maga nyugdíjas. Itt szakadt el a film, neki szolgálati bérlete van, igenis melózik, még ötszáz éve van a nyugdíjig. Aztán otthon szembe nézett a tükörrel, nem tetszett, aki ránézett.
Tényleg nyugdíjas volt.
Elment a kondi terembe, tíz fekvőtámaszt tudott magából kipréselni, két hét után ötvennél járt, súlyzózni kezdhetett, aztán megjelentek a kockák, köldökön felül. Kezdett hálás lenni a jegyellenőrnek, a napi tíz medence hosszat vígan úszta le. A melóban a titkárnő behívta a őt az irattárba, felhúzta a blúzát, utat nyitva a Kánaán felé… Annyit tudott, hogy ő Ádám, a Paradicsomban vigyázni kell, egy csutka elég. Nem kell gyümölcsözni.
Délutános volt, a buszmegállóban egy idősebb hölgytől kérdezte, hogy element-e a 42 –es, a néni mondta, hogy pont most ment el, erre ő felugrott az első buszra, hogy majd a főtéren felszáll egy másikra, hisz bérlete van, ami nem is nyugdíjas, ő sem az. A főtéren az első busz ami jött, a 42-es  volt, legszívesebben visszament volna megfojtani a nénit. De csak dúlt-fúlt, dühöngve lépett be az irodájába. Kollégája látta, hogy valami gond van, de amikor végighallgatta Ádámot, tiszta lett a kép előtte: te azzal fekszel és kelsz, hogy nehogy megvénülj, s nem látod a dolgok velejét, a nénike már régóta nyugdíjas, nyugdíjas bérlete is van, kedvenc szórakozása a buszmegállóban órákat ücsörögni. A te buszod, egy órával, fél órával azelőtt elment, nem hazudott neked. Kortalanul gondolkozott, ennek van egy dallama, amit te nem értékelsz, nem tudsz értékelni, bármilyen fiatal vagy próbálsz lenni. Gyújtsál rá, kapj be egy sört, különben tuti, hogy megöregedsz.