Keresték azt, ami ”rimmelne” ahogy ők mondták, az őszre. A szóra, a jelenségre.
Kismalac volt az első, de az ő javaslata, az “őz” valahogy túl “sutának” hangzott.
“Suta”- mosolygott Vadmalac – ’őzsuta’, világos: meg kellene innom a kávém.”
Megitták, közben törték a fejük, de a ”bősz”-nél többre nem jutottak. Malacka vágta ki a szót, de Vadmalac túl régiesnak találta.
”Tavasz”, ötölte ki végül Vadmalac komája. Ám ezen mindannyian nevettek.
”A tavasz a születés szinonimája – magyarázta neki Vadmalac – az ősz az elmúlásé…”

Forrás: Lenolaj.hu