Koreaiul a súlyos betegségben szenvedőknek adott morfint és a cigarettába keverhető marihuánát egyaránt „máják”-nak nevezik, eddig nemigen volt a kábítószereknek külön neve, manapság az angol nevekkel barátkoznak, mert, hogy a nagy jólétben unatkozó gángnám fiatalok körében előfordul a kábítószer használat. A törvény és a közhangulat nem súlyoz, nincs kemény és lágy drog, kábítószer van és nagyon komoly börtönbüntetés a fogyasztása, illetve terjesztése okán. Érezhetően annyira új jelenség ez ebben az országban, hogy nem tudnak vele mit kezdeni még a híradókban sem.

Fegyver nincs, illetve hallottam már, hogy a Puszánban (Busan) évtizedek óta tanyát vert ukrán maffiának van, de nem kockáztatnak, koreai kézbe nem kerül. Ők amúgy prostituáltak importjával foglalkoznak, ami viszont itt se nem új, se nem meglepő, mindig is része volt a férfiak szórakozásának, mi több, vannak előkelő szórakozóhelyek hölgyeknek, ahol jóképű fiatal fiúk teljesítenek szolgálatot. A kínálatban a hazai prostituáltak mellett gyakorlatilag minden náció képviselteti magát, viszont önként jönnek, nem zsarolják ki a lelküket az „importőrök”, így bár hivatalosan illegális a prostitúció, mindenki szemet huny felette, az elvihető lányokat foglalkoztató helyek pedig igen drágák, jó adóbevétel ez az államnak.

Az utóbbi időben a kutyahús fogyasztásától elfordult koreai társadalom kissé átesett a ló túloldalára. Boldog, boldogtalan kutyát és macskát tart, vagy egészen egzotikus házi kedvenceket is akár. Nagyon népszerűek az ún. designer ebek, azaz legyen aranyos szőrgombóc, kicsi, dédelgethető, pont, mint az eddig használatos plüss változatok. A kutyákat persze felöltöztetik, nyáron is néha. A sétáltatás amolyan időigényes dolog, úgyhogy macskaalomba végzik a dolgukat szegények, jó ha egy héten egyszer kiviszik őket. Láttam olyat is, hogy a nem kevéssé túlsúlyos fiatal hölgy úgy sétáltatta az ölebét, hogy a hóna alá fogta, ő meg futott. A kutyus hosszú füle épp úgy lebegett a menetszélben, mint a ráhúzott piros pöttyös fekete rakott szoknya. Mit mondjak, ha mindig időben reagálnék, és az eredményt feltölteném a youtube-ra, vélhetőleg már milliomos lennék.
Most számtalan Pet shop nyílt, hatalmas áruházak minden földi jóval, és a tévében sorozatokkal próbálják meg a kutyatartás alapjait megtanítani a népeknek, ami véleményem szerint és eddigi tapasztalataim fényében mindenképp rájuk fér.

Hagyományosan a koreaiak fő étele a rizs. Abból is a magas sikértartalmú, kerek szemű változat, mely valóban rendkívül tápláló és ízletes. Most viszont a kenyér, pizza, péksütemények és a cheddar korát éljük. Sok gyerek úgy kerül iskolába, hogy nem tudja a pálcikát használni, mert a steakhez, szendvicshez, grillcsirkéhez és a pizzához nem kell csak kés és villa. Anyukák porból főznek krémlevest, mert trendi. Tejeskávét isznak, mert az is divat. Hogy a népesség túlnyomó többsége nem rendelkezik nyers tejet emésztő enzimekkel felnőtt korára, ez legfeljebb az emésztőrendszerüket zavarja, a divathullámot nem.
Következésképp megszaporodott a kóros elhízottak száma, a fiatalok körében kiváltképp. Ezzel párhuzamosan elterjedt a cukorbetegség, az érelmeszesedés, a szívroham, köszvény, reuma, különböző allergiák, illetve autoimmun betegségek is. Természetes és egyben sajnálatos ez a jelenség, de pár év alatt változtak az étkezési szokások hatalmasat, és akik még ragaszkodnak a koreai ízekhez, azok is gyári termékeket fogyasztanak, rengeteg húst és Amerikából importált lisztet, ami tele van vegyszerrel, penésszel és gombaölővel, hogy kibírja a hosszú tengeri utat idáig. Most ismét csak tanítják a koreai fiatalokat különböző egészségvédő programok keretében, hogy rizset egyenek, ne kenyeret, megpróbálják megértetni velük, hogy negyed generációnyi idő alatt nem áll át az emberi szervezet egy egészen más táplálkozásra károsodás nélkül.

Tetoválni csak gengsztereknek volt szabad. Pár éve ez is megváltozott, ma már bárkinek lehet tetoválása. Fekete hajú fiatal koreait alig látni. Mindenki gesztenyebarna, ebben a szezonban zöld, illetve szürke hajat visel. A minap botrány volt a parlamentben, mert az egyik ellenzéki képviselő szóvá tette, hogy a külügyminiszter asszony haja nincs festve és őszül. Egészen komoly vita alakult ki arról, hogy ez vajon mennyiben befolyásolja az ország nemzetközi megítélését. Az, hogy a hölgy szakmai múltjáért bárki a fél karját odaadná, valahogy nem volt téma a vitában.

Nem sokkal ezelőtt még tabu volt a gimnazista lányok megkörnyékezése, az egyetemista korosztályban volt csak elfogadott a szexuális párkapcsolat, illetve ott is csak úgy elnézték, akkor nyugodott meg a család, mikor megtörtént az esküvő. Manapság úgy mondják, hogy előbb találni egyszarvút, mint szűz lányt a gimnáziumban. Ez vélhetőleg önmagában nem is lenne probléma, ha a szülők lépést tartanának gyermekeikkel és időben kapnának a csemeték felvilágosítást, védekezési lehetőséget stb. Az egyszeri koreai szülő azonban úgy van a dologgal, mint a világ minden felesége a megcsalatással. Tudja, hogy minden férj megteszi, de valamiért bízik abban, hogy abból a négy milliárdból ő a kivétel. Az anyukák látják, hogy az osztálytársak egymással túlságosan is jóban vannak, de hát az ő lányuk az nem olyan, kiskorúnak az orvos pedig nem írhat fel szülői engedély nélkül fogamzásgátló készítményt, marad a titkolózás, az ismeretek nélküli szex. Szerencsére a nemi betegségek és a partnercsere ritka, minden sarkon be lehet szerezni óvszert, de mégsem ez az ideális állapot azt hiszem.
Betört az IKEA. Egyelőre egy áruházat üzemeltet a fővárosban, de épp ma jelentették be, hogy még hatot nyitnak más városokban a közeljövőben. Nem tudom, vajon itt árulnak-e svéd húsgombócot, és ha igen, az annyira népszerű-e mint Európában, de nagy divat onnan venni bútort, az kétségtelen. Összerakni persze nem tudják, itt ha az ember vásárol egy bútort, az másnap érkezik a szerelő brigáddal egyetemben, egy átlagos háztartásban még csavarhúzó sincs, hogy tudnák az apukák összeszerelni az IKEA szerzeményeket, és vajon mikor? Az áruház tehát kénytelen volt adaptálódni és bár a vevő viszi haza a lapra szerelt akármit, a cég munkatársai szerelik azt össze, megadták magukat a sok reklamációnak. Egészen komolyan érdekelne, hogy vajon itt is tegeződik-e az IKEA a vásárlóival, de alig hiszem, hogy ekkora hibát vétettek volna, ám a családbarát image biztosan működik itt is. Kétségtelen, hogy az apró bútorgyárak 47%-a tönkrement a multik beengedése óta, de a koreai nagyon rugalmas nép, helyre fog állni az egyensúly, csak idő kérdése.

Egy szó, mint száz, a koreai népnek a mértékletesség nem az erőssége kezdetben, de aztán rátalálnak a számukra oly nagyon fontos egyensúlyra, beépítve az újat és megőrizve a régit, remélem így lesz ez a felsorolt esetekben is.

(A szerző következő írása szerdán jelenik meg)

Eugenia Lee Budapesten született, Koreában és a német-holland határon él felváltva. Iparművészetet, buddhista filozófiát és pszichológiát tanult. Szerkesztő: Gergely Tamás