Vettem egy mély levegőt, és megírtam a kérdéseimet Cseke Gábornak. Azt hiszem, nem kell őt bemutatnom, mindenki ismeri. Ha mégsem eléggé, vagy elkerülte volna eddig a figyelmét, akkor most hívom fel. Apropója pedig az, hogy nemrég jelent meg a Sorsok könyve című munkája, amit korábban Csíkszeredában, majd Székelykeresztúron, Baróton, majd Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter könyvtárban is bemutattak. Hálás vagyok készséges és gyorsan érkező válaszaiért.

Kiapadhatatlan kíváncsiság, vagy pedig az újságíró és sorsokat olvasó irodalmár – mi készteti az embert hetven fölött ilyen összegzés-szerű kötet megírására?

Mindkettő az, ami szándékomat meghatározta. Nagyon szeretem szétszedni a dolgokat. De ugyanakkora öröm, ha utána mindent sikerül össze- és helyrerakni. Ami a hetven fölött-et illeti: most jött el az ideje, hogy az olvasónapló műfaját is begyakoroljam. Nyilván: a sok olvasásnak nálam nem csak szabadidős vonzata van…

A kötetbe válogatott írások maguk követelték meg a jelzett háromosztatúságot? Miért pont ez a három szegmens – árvaházi-, orvos-, székelysorsok ragadták meg a figyelmed? Nyilván, közöttük élsz már jó ideje, Székelyföld szívében, de ezen kívül?

A megjegyzés helyes: az írások szinte önmaguktól rendeződtek a mostani sémába. Székelyföldi lapkiadónak állítottam össze a könyvet, meglévő, sajtóban már közzétett anyagaimból. Számomra természetesnek tűnt, hogy ezt a témavonulatot részesítsem előnyben. Amúgy az árvaházi keresztmetszet is a székelyföldre vezet, az orvos sorsok esszéinek ösztönzője pedig a csíkszeredai könyvtár olvasóköre, mely alkalmat adott arra, hogy érdeklődésem az illetők felé forduljon.

Tehet valamit az ember azon túl, hogy megírja? Mit remélsz a könyvedtől? Eljut-e azokhoz, akikhez kell?

Erre a kérdésre nem tudnék válaszolni. Sajnos, azt kell tapasztalnom, hogy a cím alapján ítélve, erős versenytársam van egy Jane Suthers nevezetű hölgy személyében, aki egy ízig-vérig jóskönyvet adott ki, amelynek segítségével – ígéri a szerző – az ember megtudhatja a jövőjét. Az én könyvem távol áll minden ilyesfajta foglalatosságtól. Sőt, az állítólag az égben őrzött Nagy Könyvtől is, amelynek – Garay János szerint – „hét pecsét / őrzi szent, felbonthatatlan levelét.// Melyet senki még ki nem nyitott soha,/ Melyből senki, mint az Isten, olvasa, – /Mert hogy ő az, aki lát szívet s vesét,/ Ő, ki tudja a könyv minden betűjét.” Az általam felvázolt sorsok inkább csak minták és elsősorban tanulságaikkal hatnak. Az a reményem, s szűkebb ismerősi körben akár tapasztalatom is, hogy olvasónaplóim érdeklődést, olvasói kedvet keltenek a forrásmunkák iránt.

Hol lehet hozzájutni, ha több ezer km választ el a kiadás helyszínétől? Internetes megrendelési lehetőség is adott, vagy adott lesz?

Tudomásom szerint a Hargita Népe facebook oldalán működik egy üzenőfal, ahol 15 lejes áron megrendelhető a könyv.
https://www.facebook.com/hnepe/
De jobb, ha ki-ki megpróbál saját maga utána járni.

Rengeteg köteted jelent meg az évek során. Vers, regény, mások versköteteinek szerkesztése, emlékezések, útinaplók, fordítások román irodalom- és költészetből. Mekkora szíved van? És még mi fér bele?

A szívnagyobbodás korral járó tünet. Sajnos, az idő fogyása is. Ez utóbbinak vagyok inkább kiszolgáltatva.

Hatalmas mennyiség, munka, fáradozás van mögötted. Főként másokért. Mi a neked legkedvesebb a te alkotásaid közül, és mi áll a legközelebb hozzád a szerkesztett kötetek közül? Vagy melyek? És miért?

Legkedvesebb saját munkám A bozót című tényregény. Úgy érzem, ott a bennem élő újságíró és az író szerencsés módon kiegyezett és ezért sikerült jó munkát végezniük. Interneten is elérhető:
http://mek.oszk.hu/08500/08534
Mások alkotásai közül kettőt emelnék ki, de kizárólag csak a könyvek rendhagyó sorsa okán. Mindkettőt internetes megjelenésre gondolva állítottam össze, majd az érintettek annyira sikerültnek ítélték, hogy érdemesnek tartották a nyomdai változatot is felvállalni.
Az egyik a tragikus gyorsasággal elhunyt Debreczeni Éva A boldogtalan tollhercegnő című verseskönyve, amelyet magam állítottam össze s évekig csak a Magyar Elektronikus Könyvtárban volt elérhető, nemrég viszont a szerző unokaöccse, Bodó Zalán szorgalmazására és általa készített címlappal papírkiadásban is megjelent a szatmári Citadela Kiadó gondozásában – merem remélni, nem csupán kegyeleti gesztusként.
A másik a mezőségi Ion Dumbrava válogatott verseinek kétnyelvű kötete (A fehér őrház / Cantonul alb), amelyben mind a válogatás, mint a tolmácsolás az én önkéntes, saját elképzelésű munkám. A szerző annyira fellelkesült a nem várt eseménytől, hogy örömében nyomtatott változatban jelentette meg az Ardealul kiadónál.

Úgy ismernek, úgy írnak rólad, akik ismernek, hogy mikor nyitsz az emberek felé, rögtön vissza is lépsz egyet, mint aki háttérben akar maradni. Nem tolakszik. Arra kérlek, tégy most kivételt, és áruld el nekünk – nem tolakodás ez részemről! – mitől vagy olyan, amilyen és mitől kapsz lendületet nap mint nap?

Sosem felejtem el, hogy számomra mindig az önzetlen segítség, a szolidaritás, az együtt munkálkodás, a valamit munkával létrehozás élménye szerezte a legnemesebb, legtartósabb örömet. És ez akkor is érvényes, amikor mások kerülnek a célkeresztbe. Az ő örömük az enyém is egyben.

Kérdezett: Nászta Katalin

*
Cseke Gábor – 1941 július 29.én látta meg a napvilágot Kolozsváron. Eddig több mint 50 kiadványt fémjelez nevével. A Sorsok könyve számos írása ma is olvasható a maszol.ro, illetve a Káfé főnix portálokon.

A Távirat-interjú 2017 októberében jelent meg a Káféban. Most 2024-et írunk, és Gabi már nincs velünk. Többek közt ezzel a szöveggel emlékezünk rá.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ