Több, mint tíz éve fut egy közös program a németországi, közelebbről aacheni koreai ökomenikus protestáns vallási közösség és a magyar református egyház debreceni része között. E program keretében a református egyház és az aacheni koreai gyülekezet közösen táboroztat hátrányos helyzetű, problémás családból származó roma gyerekeket. A költségek egy részét a magyar egyház állja, és ők biztosítják a tábor helyszínét is, míg az alig száz fős koreai gyülekezet viszi a programot, adományokat, játékokat, tartós élelmiszert, gyógyszert, mikor mire van szükség.

Az itt mellékelt fotók abban a két évben készültek, amíg a férjem és én is az aacheni gyülekezetbe jártunk, és részt vettünk a gyermekek magyarországi táboroztatásában. Ebben az évben anyósom súlyos betegsége, majd halála okán nem tudtunk jelen lenni.

A dologhoz hozzátartozik, hogy kettőnk közül csak a férjem keresztény, vallási megfontolások csupán őt vezették, én azért tartottam vele, mert nem térítő jellegű tábor, hanem annál sokkal kevesebbet akar, jelesül azt, hogy azok a gyerekek, akik amúgy a folyóvízzel, az angol WC-vel és a wc-papírral is először találkoznak, egyik szülőjük börtönben vagy a sokadik apukát, anyukát hozza nekik a sors, és egymást nevelik jobb híján, egy hetet, tíz napot képesek legyenek felhőtlenül, gondok és félelem nélkül eltölteni, kapjanak naponta háromszor enni, énekeljenek, játsszanak közösen.

Mi, akik Németországból mentünk a táborba, adománnyal járultunk hozzá a táborhoz, illetve a gyerekek kisebb csoportjainak vezetőiként dolgoztunk, másrészt mivel a férjem, a lányom és én beszéltük a társaságból a koreai és a magyar nyelvet is, nekünk jutottak a fordítási, tolmácsolási feladatok is.

A tábort idén is megtartották és meg fogják tartani az elkövetkezendő kilenc évben is. A cél, hogy húsz évig legalább ennyit tudjanak biztosítani a gyerekeknek, illetve akiknél ez a lehetőség felmerül, ösztöndíjjal támogassák azok tanulmányait, bár ez utóbbi tudomásom szerint egyenlőre még csak terv.

Kép és szöveg: Eugenia S. Lee