A GONOSZ LEVÉLHORDÓ

Miért ülsz ott a padlón oly csendben és hallgatagon? Mondd meg, drága anyám.
Az eső becsap a nyitott ablakon át, egészen megáztat és te azt nem veszed észre.
Hallod-e, hogy négyet üt a gong? Itt az ideje, hogy a bátyám hazajöjjön az iskolából.
Mi történt veled, hogy oly különösnek látszol?
Nem kaptál ma levelet apától?
Láttam a postást, aki leveleket hoz a táskájában, csaknem mindenkinek a városban.
Csak az apa leveleit tartja vissza, hogy ő maga olvassa. Biztos vagyok benne, hogy a levél­hordó egy gonosz ember.
De ne légy boldogtalan emiatt, drága anyám.
Ma vásár napja van a szomszéd faluban. Mondd meg a szolgálóleányodnak, hogy vegyen néhány tollat és papirt.
Én magam meg fogom irni apának minden levelét, – nem fogsz abban egyetlen hibát se találni.
Meg fogom irni az A-tól egyenesen a K-ig.
De, anyám, miért mosolyogsz?
Ne hidd, hogy én oly szépen tudok irni, mint apa tud!
De gondosan bevonalozom majd papiromat és valamennyi betüt szép nagyra irok.
Ha bevégzem irásomat, azt hiszed, hogy oly csacsi leszek, mint apa és bedobom azt a levélhordó rettenetes táskájába?
Magam fogom azt elhozni neked késedelem nélkül és betüről betüre segitek majd neked elolvasni irásomat.
Tudom, hogy a levélhordó nem szereti átadni neked az igazán szép leveleket.

Zsoldos Benő fordítása

Forrás: Növekvő hold. Pantheon Irodalmi Intézet RT kiadása, Budapest, 1922. MEK