Várta Malackát. Félrehúzta a függönyt a nappaliban, onnan belátta az egész metrómegállót.
Túl korán ült le, hát bámulta a fák sárgáját, hogy ősz van, telik az idő, ott van a a bizonyíték.
A peronon két tizenéves lány várt, az egyik nem fért a bőrébe, táncolt a másiknak, Vadmalacnak, ugye, nem, ő onnan a várakozót nem látta. Valami, a dervistánchoz hasonló modern mozgás lehetett, tulajdonképpen csak egyik lába mozgott, térdből, ám az nagyon.
Vadmalacot irritálta annyi vidámság, hát így gondolkozott:
”Ha megállna hirtelen az idő, az a láb is veszteg maradna.”
No de feleszmélt. Hiszen akkor a metró is egy helyben vesztegelne.
”Malacka sem jönne, nem-nem, akkor az nem jó!”

Forrás: Lenolaj.hu