(Akár) házimozi (is lehetne): Ki volt Stirlitz?
Ez a furcsa nevű, A tavasz tizenhét pillanata című, „rendszersemlegesnek” tartott izgalmas szovjet filmsorozatból megismert szovjet hírszerző tiszt (a film alapjául tulajdonképpen Julian Szemjonov hasonló című, népszerű regénye szolgált), ha őszinték akarunk lenni, ma is megdobogtatja a nézői-olvasói szíveket. Hogyisne: éveket kellett fedett beosztásban, hosszan tartó kötéltáncot folytatnia a mélység fölött, ahová bármelyik pillanatban lezuhanhatott – volna.
De sok mindent sikerült átvészelnie! Ez teszi izgalmassá és érdekfeszítővé a Stirlitz történetét, amelyet azoknak is ajánlunk, akik eddig még nem ismerték. Csakhogy a történetnek egy hátsó udvara is van. Stirlitz ugyanis nem a falvédőről szállt le, mint mondjuk James Bond, hanem – igenis, létezett… Erről szól Szentgyörgyi N. József alábbi magvas összeállítása. /csg/
*
Ha máshonnan nem, Rejtőtől is tudhatjuk, hogy élt egykoron az ’igazi’ Trebitsch is…
Most megtudtam (egy orosz újságból), hogy élt valamikor (nem is olyan régen) az igazi Stirlitz is.
A nyilvánosságra hozott eredeti névről (JANKEL PINKUSZOVICS CSERNYAK-LEVIN) egy orosz (bármilyen posztszovjet) azonnal tudja ’nemzetiségét’ is: ha valaki Jankel, az atya meg Pinkusz, és a családnév Csernyák, noch dazu még Levin is, akkor az ’tuggyukki’. Honfitársunkkal, a nagy szélhámos kalandorral, Trebitsch-Lincoln Ignáccal összeköti (’nemzetiségén’ túl) az is, hogy mindketten az Osztrák-Magyar Monarchiában látták meg a napvilágot (az igazi Trébitsch – Pakson, az igazi Stirlitz pedig Csernovicban). Ja, és mindkettő ’ügynök’ volt…
Csernyak 1909-ben született Csernovciban, a multikulturális Bukovinában (Galícia szomszédságában), a cári (később szovjet) Ukrajnában. A kis Jankele már gyerekként sok nyelvet megtanult, köztük a magyart is. Részben emiatt is jelentkezett ’kémnek’ a Vörös Hadseregbe; részben kommunista elkötelezettsége okán. Felderítői-hírszerzői pályája meredeken ívelt fölfelé: a tehetséges ifjút szinte azonnal a mélyvízbe dobták: 1934-ben, alig huszonöt évesen már ő vezette (mély illegalitásban) a szovjet katonai felderítés romániai rezidentúráját. 1935-ben a hálózatot elárulták, de őt sikerült kimenteni a román kémelhárítás elől Moszkvába. Ott – a kémakadémián – tanult meg oroszul (addig ezt nem beszélte). 1936-ban már teljes értékű, ’tanult’ kémként helyezték ki Svájcba, mint TASSZ-tudósítót. Az ott verbuvált svájci és német rezidentúrájának – akkor – igen magas beosztású tagjai (harmincnál többen voltak!) mindmáig leleplezetlenek (kivéve Rökk Marikát és Olga Csehovát – Himmler liblingjeit – akik ezzel a háború után elhencegtek). Csernyák értesüléseit egyenesen Sztálinnak továbbították. De a (későbbi) generalisszimusz nem hitte el neki sem 1941 júniusában, hogy küszöbön áll a német támadás (ahogyan Sorgénak sem és a ’Vörös Zenekaros’ Treppernek sem hitt). Pedig (a filmbeli nevén) ’Stirlitz’ a Barbarossa-terv apró részleteit is jelentette; később a kurszki csata részletes német terveit is időben hazaküldte. Sztálint mindegyre próbálták meggyőzni (sikertelenül), hogy egy valóban jó kém többet ér egy hadosztálynál (a generalisszimusz minden hadosztályban mért: ’Hány hadosztálya van a római pápának?’ – kérdezte, mikor fölhívták figyelmét a katolikus egyházfő fontosságára).
Csernyak ideális kém volt. Játszi könnyedséggel sajátított el idegen nyelveket, azokon akcentus nélkül beszélt. Első hallásra meg tudott jegyezni – szóról-szóra, számról-számra – 10 oldalnyi szöveget (az általa jól ismert hét nyelv bármelyikén). Első látásra emlékezett 70 (!) tárgy pontos helyére – szobában vagy akár terepen. Sikeres hipnotizőr is volt, mintegy kitalálta partnerei gondolatait. Emellett arany keze volt: bármilyen szerkezetet (pl. órát) szét- és össze tudott szerelni; akármilyen pecsétet leutánzott, akármilyen ’eredeti’ okmányt legyártott, bármilyen zárat kinyitott, bármilyen kézírást tökéletesen tudott utánozni. Jelentéseit senki kívülálló nem tudta megfejteni. Ezer neve és legendája volt, egyszer sem bukott le. Mérnöki képesítése lehetővé tette, hogy kiszűrje az ömlesztett információkból a valóban fontos haditechnikai értesüléseket. ’Stirlitz’ tizenkétezernél több oldalnyi dokumentumot (benne tervrajzokat) és száznál több működő szerkezetet juttatott ’haza’. (Álcázott csomagokban, mikrofilmen – semmiképpen sem rádión: Kate, a rádiós hölgy csak az ivararány miatt fordul elő a filmsorozatban, valójában nem létezett; hálás szerep jutott viszont neki a film nyomán született többszáz Stirlitz-viccben: ő biztosította a szexuális hátteret a tavasz tizenhét pillanatához…)
Csernyak egyebek között jelentett a német radarkutatásról, az ikonoszkópról – sőt: egy működő rádiólokátor-szerkezetet is hazaküldött. (Itt említek meg egy magyar vonatkozást: Tihanyi Kálmán /Izbég-Szentendre, 1897. április 28. – Budapest, 1947. február 26./ magyar fizikus, villamosmérnök, feltaláló a televíziózáshoz használatos képtároló, az ikonoszkóp megalkotója. Bár elhódította-ellopta tőle az elsőséget az orosz-amerikai Vladimir Zvorykin, és hivatalosan ő az ikonoszkóp 1923-as föltalálója – Tihanyi találmánya jelentősen hozzájárult a televíziózás és a radarozás fejlődéséhez.)
És még egy fontos elem: ’Stirlitznek’ őrült mázlija volt mindvégig – a szerencse a sikeres kémkedésnek is talán legfontosabb összetevője… (A háborúzásnak mindenképpen: a költő és katona Zrínyi Miklós óta tudjuk: sors bona, nihil aliud, azaz: jószerencse kell, semmi más.)
A háború vége felé a lebukás elől Jankel Csernyák Németországból Londonba távozott. Ott sem hagyott föl ’eredeti foglalkozásával’: a cambridge-i egyetemen folyó nukleáris kutatásról jelentett fontos részleteket Moszkvának. Később – kanadai fedésben – az USA atomprogramjához is közel jutott (Manhattan terv). A kanadai rezidentúra azonban – árulás miatt – lebukott, ezért Moszkva Jankel sürgős hazarendeléséről döntött. Egy szovjet hadihajón tért haza, matróznak álcázva… De minderről már (még?) nem készült film, A tavasz 17 pillanata zárójelenetében a főhős (Stirlitz) belevész a nagy német ködbe…
Nemcsak abban volt szerencséje Jankel Csernyáknak, hogy nem kapták el és nem ölték meg külföldön (mint pl. Sorgét); nem is kínozták meg és nem végezték ki otthon (mint sok nyugaton dolgozott szovjet földerítőt), még a gulágra sem küldték (mint számos kollégáját). Az egyik legsikeresebb-legnagyobb szovjet hírszerző az ötvenes évektől a Szovjetunió felbomlásáig (sőt, pár évvel még tovább is) szerény nyugdíjasként békésen élt egy fővárosi lakótelepen, egyszobás lakásában. 1994-ben halt meg egy moszkvai katonai kórházban. Halála előtt pár nappal tüntették csak ki a Szovjetunió Hőse címmel. Katonai tiszteletadással temették el. Halála után árulták csak el, hogy ő volt a ’Stirlitz’.
*
Lazításként íme néhány népszerű Stirlitz-anekdota (vicc): STIRLITZ TUCATNYI TAVASZI PILLANATA
1. ÉLENJÁRÓ TECHNIKA
Stirlitz fontos iratokat emelt el Bormanntól, és bezárkózott a mellékhelyiségbe, hogy lefotózza őket. Hirtelen a vécékagylóban megjelenik maga Bormann:
• Stirlitz, körül van véve. Ezer katona támogat az akcióban.
• Engem meg a technika – morogta Stirlitz, és megrántotta a lehúzóláncot.
2. ÜNNEPNAPOK
Stirlitz és (Gestapo-) Müller napoznak a strandon. Stirlitzen sarló-kalapácsos vörös úszónadrág, Mülleren horogkeresztes fekete. Müller megkérdi:
• Hol szerezted ezt a szép úszónadrágot?
• A feleségemtől kaptam február 23-án – mondja Stirlitz, de azonnal el is komorul: „Vajon nem fecsegtem-e fölöslegesen?”
3. IDENTITÁS
Svájc, Bern. Stirlitz és Schlag lelkész egy étteremben. A lelkipásztor észreveszi, hogy Stirlitz kézzel eszi a virslit, és odaszól neki:
• Stirlitz úr, a virslit mi villával esszük.
A kép alatt megszólal a Narrátor: „ Stirlitz természetesen megtanulta a kémiskolában, hogy a virslit villával kell enni. De annyira hiányzott már neki, hogy legalább pár pillanatra önmaga legyen.”
4. KÖVETKEZTETÉS 1.
Stirlitz hosszan összpontosított egy pontra. Majd egy másikra. „Kettőspont.” – következtette ki Stirlitz.
5. KÖVETKEZTETÉS 2.
Stirlitz megy az utcán. Fehérbe és feketébe öltözött nők jönnek vele szembe.
– Apácák – gondolja Stirlitz.
– Stirlitz – gondolják az apácák.
6. SELEJT
Stirlitz sétált Berlinben. Müller fölismerte benne a szovjet felderítőt. Nem a davajgitárról, amit lazán félvállára vetett, nem is az ejtőernyőről, amelyet maga után húzott, hanem a Vörös Október Ruhagyár ’VOR’ címkéjéről, amelyet az orosz dolgozókra jellemző hanyagsággal az NKVD-sek ott felejtettek a zakója belső zsebe fölött.
7. NEHÉZ AZ ÉLET
Hétfőn Stirlitzet kivégzésre kísérték.
„Ez a hét is nehéznek ígérkezik.” – gondolta Stirlitz.
8. RAVASZSÁG
Stirlitz lakása elött öt fekete autó állt meg. Gestapósok szálltak ki és becsengettek.
– Kit keresnek ? – kérdezi egy hang az ajtó mögül.
– Stirlitzet.
– Nem vagyok itthon.
A gestapósok durván elkáromkodták magukat, és elmentek. Immár két hete, hogy Stirlitz ily módon
az orránál fogva vezette a Gestapót.
8. MEGVILÁGOSODÁS
Az autót vezetö Stirlitz meglátta az út szélén stoppoló Müllert. Gonoszul elvigyorodott, majd a elhajtott mellette. Három perc múlva ismét észrevette, amint Müller kétségbeesetten integet az út mentén. Ismét elhajtott mellette. Ez még háromszor megismétlődött.
Stirlitz gyanút fogott. A tizenötödik alkalom után fény gyúlt az agyában:
• Körforgalom!
9. APÁK NAPJA
Minden év február 23-án (a Vörös Hadsereg napján) Stirlitz jól bevodkázott, felvette a pufajkáját, fejébe csapta az usánkáját, majd harmonikával járta Berlin utcáit és tereit, kozák dalokat énekelve.
Nem is sejtette, hogy ezekben a napokban milyen közel állt a lebukáshoz.
10. NOSZTALGIA
Stirlitz megfejtette a kapott rejtjeltáviratot: ’Gratulálunk ! Fia született!’ El is könnyezte magáét apai örömében, és a honvágy is elfogta: tizenöt éve nem járt már otthon…
11.ROSSZ ÉS NAGYON ROSSZ
Müller: – Stirlitz, van magának egy rossz meg egy nagyon rossz hírem. Melyikkel kezdjem?
• Kezdje a rosszal…
• Maga lebukott. A rádióslány mindent bevallott.
• És mi a nagyon rossz?
• Nem nekünk vallott be mindent, hanem a maga feleségének…
12. VÉGJÁTÉK
A háborút a Reich elveszítette… A Reichstag lebombázva, a führeri bunkerban mindenki magába roskadt. Hitler kétségbeesetten bolyong a földalatti folyosókon, de rá se hederít senki. Belép Stirlitz dolgozó-szobájába. Stirlitz felugrik:
• Heil, Hitler !
Hitler fáradtan: – Legalább te ne szórakozz velem, Makszimics!
*
Az összeállítás elején említett, 12 részes filmsorozat amúgy megtalálható a youtubon, s bár némi időt vesz igénybe megtekintése, nem fogja megbánni!
Pusztai Péter rajza
2017. november 3. 06:15
Borman hajnali három órakor durva dörömbölésre ébred. Ajtót nyit, egy vattakabátba öltözött idegent lát, sílécekkel a lábán, ejtőernyővel a hátán.
– AZ ELEFÁNTOK ÉSZAKRA MENNEK!!! – mondta az idegen nyomatékosan, erős orosz akcentussal.
– Az elefántok elmennek a francba! – mondta bosszúsan Borman. – Stirlitz egy emelettel feljebb lakik!
*
– Stirlitz! Hol tanult meg ilyen kitűnően autót vezetni? – kérdezte Müller.
– A Vörös Hadseregben – válaszolta Stirlitz. Majd elgondolkodott, hogy nem fecsegett-e túl sokat.
*
16:35 perc: Stirlitz kilépett a Gestapo épületéből.
– Dászvidányjá! – vetette oda az őrnek.
Stirlitz rögtön tudta, hogy hibázott.
*
Borman és Müller kávézgatnak Müller dolgozószobájában. Egyszer csak besettenkedik Stirlitz, és kiemel egy rakás titkos dokumentumot a páncélszekrényből.
– Ki volt ez? – kérdezi döbbenten Borman.
– Ez? Stirlitz, a Vörös Hadsereg legjobb kémje.
– És miért nem kapod el???
– Eh, már évek óta próbálom, de mindig kicsúszik a kezemből…