Egy budapesti tanár az újév első tanítási napján meginterjúvolta gimnáziumi diákjait, hogy mit várnak 1937-től. A kis gimnazisták jóslatait Az Estben adta közre… Csaknem valamennyien háborút várnak. „Attól tartok, háború lesz, pedig ebben minden elpusztul, győztes és legyőzött egyaránt” – írja az egyik. Egy másik gyerek szerint „német-orosz háború lóg a levegőben”. Az ifjú jós talán nem is tudja, milyen jó szóképet használt. A háborúk mostanában nemcsak hogy a levegőben lógnak, hanem a levegőben is zajlanak. Csak éppen a hatásuk érezhető az alacsonyabb régiókban is, sajnos. A gyerekek egyébként érdekes új technikai találmányokat is várnak, tehát fejlődést és katasztrófát egyaránt. Aránylag jó szemük van és jó történelmi érzékük: meglátják a fejlődés és a katasztrófák összefüggését. A komor jóslatok között aránylag még enyhe és optimista a következő: „A költők és poéták száma megcsappan. Egyes állatfajok kipusztulnak.” Ennél derűsebb jövendölés nem akad a gyermekjóslatok között. Bizonyítványt állítottak ki a felnőttek világának a diákgyerekek. A maguk egyszerű, őszinte és naiv stílusában megállapították, hogy a felnőttek világa a legtöbb tárgyból elégtelenre áll, magaviselete pedig a lehető legkevésbé „szabályszerű”. (Általános elégtelen. 1937. január 9.)

Folytatjuk