Dél-Korea a Csendes-Óceánba nyúló félsziget az Eurázsiai kontinens keleti szélén. Ha leszámítjuk, hogy jelenleg Észak külön országot képez, ami nyilvánvaló módon időleges állapot, akkor szárazföldi szomszédja Koreának Kína, egy picinyke részben Oroszország és a tenger felől pedig Japán. Északot semmiképp nem számolom más népek közé, hiszen bármilyen botrányos országot sikerült is összehozniuk az ott élő koreaiaknak, azért ők attól még épp ugyanolyan koreaiak, mint a délen élők, nincs köztük etnikai különbség, ahogy a szokásaik, ünnepeik is ugyanaz. Amit a diktatúra tönkretett az emberekben, az ebben a közegben egy generáció alatt vissza fog térni a normális kerékvágásba, rendkívül jól alkalmazkodó, gyors reagálású népről beszélünk.

Az orosz határszakaszon túl javarészt úgynevezett korjainok élnek, azaz olyan vér szerint koreaiak, akik több generációval korábban kerültek oda a történelem viharai folytán. Moszkva onnan nagyon messze van, ha egyszer megoldódik az észak-koreai helyzet, azon a részen nemigen várható probléma, más kelet-ázsiai népekkel, pláne akik mongol eredetűek, a koreaiaknak sosem volt problémájuk, a korjainok honosítására pedig már most is vannak állami törekvések, bár itt inkább a nyelv és a kultúra elsajátításáról esik szó.

Kína egy másik dolog. Egyrészt a főváros közel van, másrészt jelentős koreai kisebbség él Mandzsuriában, nem utolsósorban Kína bármilyen államformát tudjon is magáénak, a nagy testvér ezen a vidéken, ez megkérdőjelezhetetlen. Alapvetően a két nép mentalitása eltér. A kifinomult, filozofikus, művészetkedvelő kínaiakhoz képest a koreai gyors és türelmetlen nép. Nagyon sok minden értékeset kaptak Kínából. Kezdetben az írást, a kézművességet, ezer és egy praktikus és filozofikus ismeretet, majd Konfuciusz tanait, ami meggyőződésem, hogy többet ártott, mint használt az igen kevéssé militáns, kreatív, koreai népnek. Azt hiszem, a kínaiak enyhe lenézéssel kezelték a koreaiakat mindig, de különösebb konfliktus ennek ellenére nem alakult ki a két ország között, bár észak léte Kínának hosszú időn át nagyon jól jött, amolyan ütközõ zónát képzett az amerikai befolyás alatt álló Dél-Korea és a kommunista Kína között. Ma már ennek kevés a jelentősége, Észak-Korea inkább púp Kína hátán, semmint szükséges ütköző terület, ahogy az oroszok esetében is ez a helyzet. Megváltoztak a nagyhatalmak prioritásai, észak-Korea léte pedig ezen áll vagy bukik, márpedig az utóbbi időben bukni látszik.

Ázsia legkevésbé népszerű országa és népe a japán. Valamiért sikerült elérniük, hogy Kínától a Fülöp szigetekig mindenki utálja őket, de nagyon. Japán legközelebbi szomszédja Korea. A Kínából kapott és az itt kifejlesztett tudást Korea mind örömmel adta tovább Japánnak, akik természetesen a saját képükre formálták azt, és mindenki boldog volt, mígnem ki tudja miért, de a japánokra rátört a hódítási vágy, körbegyilkolták hát Ázsiát, a lehető legkegyetlenebb módon, nem is egyszer. A tudást adó országok, mint Korea és Kína, a vallást adók, mint Vietnam, természetesen nehezményezték a japán magatartást és gyanakodtak a japánokra attól fogva folyamatosan. Japán egy sziget, azaz négy nagyobb sziget és sok kicsi. Geológiai törésvonal mentén fekszik, erősen túlnépesedett, gyakoriak a nagy erősségű földrengések és a tájfunok, talán ezért érzik magukat bizonytalanul, talán ez a magyarázata a folyamatos területfoglalási kísérleteknek, ki tudja. A japán társadalom hangyakolónia. Egyforma emberek egy cél érdekében, feláldozva az identitásukat építik a világukat. Minden más környékbeli nép azonban heves vérmérsékletű, individualista, a csoportszellem nagyságrendekkel kisebb mértékben van jelen náluk, mint a japánoknál.
A legutóbbi japán támadás sajnos nagyon komoly következményekkel járt mind Korea, mind pedig Japán számára. Koreában milliónyi embert gyilkoltak le a japánok, ők viszont Amerikától kaptak két atombombát. A két ország kapcsolata azóta sem jó, sőt, ennél hűvösebb csak nagy nehézségek árán lehetne. Természetszerűleg minden koreai sértésnek veszi, ha az országát, a népét Japánhoz hasonlítják, pedig ez tudatlan külföldiek szájából bizony gyakran elhangzik, Japán pedig továbbra is a Koreai-félsziget megszerzésén töri a fejét, de legalábbis álmodozik róla. A két Korea egyesítése elé mindig akadályokat görgetnek, hiszen nem érdekük, hogy a fejlett déli ipar mellé társuljon az északon fellelhető és kibányászható nyersanyag készlet is. Nem szeretnének egy gazdaságilag és területileg is nagy és erős Koreát, a mostaninál is erősebbet, pláne, hogy ők Fukushima óta nem tértek magukhoz.

A szomszédos országok nyelve, kultúrája, étkezése, ünnepei épp úgy eltérnek egymástól, mint mondjuk Portugália és Svédország ilyen jellegű tulajdonságai. A legnagyobb ellentét mellett is, a koreai és a japán nyelv nagy hasonlóságot mutat. Vallásaik, szokásaik azonban alapvetően eltérőek. A koreai az Ural-Altaj hegység felől érkezett népcsoport, leegyszerűsítve mongol származásúak, homogének, vérkeveredés kizárólag az utóbbi időben mutatható ki a nemzetközi házasságok révén, de ezek mértéke még ma sem jelentős. Etnikai kisebbségek itt nem élnek, amennyiben nem számítjuk ide azt a pár ezer európait és a délkelet-ázsiai vendégmunkásokat,ők mintegy egy milliónyian élnek az országban, szinte mindig csak ideiglenesen,pénzkereseti lehetőség okán.

A kínaiak annyi különböző népcsoportból állnak, mint égen a csillag. A mandzsuk vezetik az országot, ők a han népcsoporthoz tartoznak, nem mongol eredetűek. A japán szigeteken eredetileg élő magas, erős testalkatú őslakosok keveredtek a Délkelet-Ázsiából feláramló népcsoportokkal és a Koreából száműzött nemesség egy részével. Ők tehát nem homogén nép, vannak etnikai kisebbségeik, mégis a leghomogénebb kultúrát hozták létre az egész térségben.

Természetesen ebben a kis ismertetőben egyrészt a teljesség értéke nélkül soroltam fel adatokat, másrészt a tudományosságot is mellőztem, akit bővebben érdekel az ázsiai népek eredete, számos, komoly szakirodalmat talál a témában. Tendenciákra és viszonyokra igyekeztem rávilágítani, a múlt béli és a jelenlegi szomszédi viszonyokra, eltérésekre és hasonlóságokra. Másrészt óhatatlanul általánosítottam, egy ilyen írásban másként nem is lehet. Mindazonáltal a földnek ebben a sarkában is csak emberek élnek, születnek, szenvednek, kicsit szeretnének boldogok lenni, majd meghalnak, mint mi mindannyian, ha a röpke boldogságot mind másképp és másban is gondoljuk megtalálni.

(Szerző következő írását pénteken olvashatják)

Eugenia Lee Budapesten született, Koreában és a német-holland határon él felváltva. Iparművészetet, buddhista filozófiát és pszichológiát tanult. Szerkesztő: Gergely Tamás

1. Nászta Katalin:
   2017. november 8. 06:28

   Örültem ennek a bemutatásnak. Köszönöm.

2. Eugenia S Lee:
   2017. november 12. 11:26

   Köszönöm szépen!