A végtelen égbolt birodalmában míg világ s két nap, talán annál es több, éldegél az öreg nap. Ennek az öreg napnak sok szíp jánya vagyon: Pajmallat, Virrjadat, Hajnalka, Napkelte, Napsugárka, Délinke, a bársonyosan bíborvörös Naplemente. Napsugárka , a legszebb, legaranyosabb mind közül volt apja kedvence, szeme fénye. Bármit akart apjától , addig-addig küsködött ,azt el es érte. Egy napon öreg apja elé állva ilyesképpen szóla:
– Én jó apám, kigyelmetes öreg napom, hágcsót fontam aranyhajamból, három csillag lajtorjám foka, na meg a hold ki konokul vigyázza. Ha kigyelmed áldását adná utamra, aranyfonta lajtorjámon leereszkednék a földre, gyönyörködnék szépségibe. No meg az a híre járja, hogy azt földet , Tündérkertnek székelyföldjét sok dalia, vitéz legény derekason védi, lakja. Az öreg nap rábólintott, Napsugárka útnak indult. Hágcsón hágott lennebb- lennebb és a felhők hajlatában, Tündérkertnek országában a Gyergyói havasok bércénél lajtorjája megakadott. Tátva maradt szeme- szája, magas szírtnek aljában egy szép szál vitézlegént látott. Folyt az Olt, mert annak hítták nagy erővel, egyre nagyobb sebességgel. Ment lefelé zúgva – búgva, hegyet -völgyet átal vágva, széles- nagy mezőkön vadvirágot ápolgatva. Napsugárka, hogy meglátta, Olt folyónak vírtussága szívét rögvest elrabolta. Oltnak vizét simogatta,aranyfénnyel beragyogta. Az Olt es szemet vete rea, fidres- fodros hullámival Napsugárkát szömeivel majd felfalta. Örvénylő habjai magukhoz ölelték, összeölelkezve sodródtak, rohantak útjukban lefelé. A kanyargós Olt partjánál meg- megálltak hellyel- közzel. Vize tükrén szikra csillant a szívükben. És a szikra lángra lobbant, a lángnyelvek égig értek, akárcsak a lármatüzek Tündérkertnek hegytetőin.
Napsugárka és az Olt soha többé el nem váltak, székelyhonban azóta is együtt vannak. Együtt kelnek minden reggel, mint öreg nap fent az égen.

2017. október 29.

Dávid Júlia festménye

1. Nászta Katalin:
   2017. november 12. 04:31

   Nagyon szép!

2. miklósi ella:
   2017. november 13. 14:48

   Jó volt olvasni!